Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Szabó György

Azt észrevettem, hogy illik szapulni a MOL vezetőnek (tisztelet a kivételnek) az OKGT-t, és úgy mutatni be, hogy az a MOL-lal távolról sem azonos. Rólam, nem lehet azt állítani, hogy a múltról hiányosak az ismereteim, vagy elfogult vagyok. Ezért határozottan állíthatom azt, hogy miként tevékenységbeli, úgy szervezeti, működési hasonlóság is létezik a formációk között, ezért nem helyes a múlt és jelen szétválasztása, a kontinuitás tagadása. A MOL egy fejlődés eredménye. Ne szégyelljük az OKGT-t és múltját. „Aranykor" volt az, bár csak lenne még ilyen! - Természetesen, ma már nem lehet az OKGT stílussal és felépítéssel dolgozni. A meghatározó munkatársak meg voltak áldva fantáziával akkor is, és tudtak váltani, ha a földtani viszonyok, vagy a lepárló tornyok azt kényszerítették. - Én úgy látom így kívülről, hogy más a MOL-ban uralkodó mentalitás az emberi kapcsolatok, a munkakapcsolatok vonatkozásában, mint amilyen volt annak idején az OKGT-ben. így van ez? Szerintem mi is változtunk, öregedtünk. Nem tudom, ha most lennék 30 éves és MOL-os, akkor hogyan nézném a dolgokat. A múlt mindig napsütöttebbé tesz mindent, általában a szépre .emlékezünk. Az akkori OKGT vezetőkkel való kapcsolatom nagyon emberi, közvetlen volt. Lehet, hogy ma, rohanó világunkban ez már nem valósítható meg. Vannak olyan élményeim, hogy amikor mint fúrómérnök dolgoztam, és kitört egy kutam, aki vezető élt és mozgott, mind odajött a dübörgő, fülsiketítő elemi csapás színhelyéhez. Az volt a legnagyobb meglepetés a számomra, hogy jó, hogy én nem tudom a megoldást, de itt mindenki bizonyára segíteni akar, jóllehet most csak okosan áll és néz. - Amíg vezérigazgató voltál azalatt az idő alatt nagyon sok változás történt. A Subái Józseffel együtt töltött korszakot szakmailag olajipar-történeti szempontból hogyan ítéled meg? Mi volt a koncepció és hogyan tudtátok ezt megvalósítani? Amikor arról beszéltünk, hogy tulajdonképpen miért is lettem vezérigazgató, nem akartam belebonyolódni abba a kérdésbe, hogy világossá vált, az első számú vezetőknek majd a MOL privatizációját kell levezényelniük. Valószínűleg Bartha Ferenc úgy látta, hogy nekem az ehhez szükséges szakmai múltam, a nyugati formátumú olajvállalatok felépítésének az ismerete, a szükséges kapcsolatrendszerem megvan. Nem fogalmazták meg, mi a dolgom, pontosabban „csak" azt mondták, hogy az olajipar privatizációja a legfontosabb feladat.