Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – vezetésről, iparvezetőkkel (MOIM Közleményei 10; Zalaegerszeg, 1999)

Szabó György

Azért érdekes ez a gondolat, mert ha majd az akkori két évszázados olajipar viszonylatából 50 év múlva ezt a mai időszakot vizsgálja az utókor, akkor felelni kell arra a kérdésre is, hogy helyes volt-e a tőzsdére bevezetni a MOL-t 1995-ben, szemben a szakmai befektetőnek való értékesítéssel. A választ, hogy igen vagy nem, az élet fogja eldönteni. Mindenesetre ma a MOL tőkeszerkezete, összehasonlítva másokéval (pl. az OMV-é rosszabb) nagyon szerencsés. Érdemes emlékeztetni: az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium annak idején a szakmai értékesítést szorgalmazta, a gázszolgáltatás privatizációjának amintájára. Hamarosan szembekerültem a minisztériummal. Az igazgatóság egyes gondolkodói szintén szakmai orientációról beszéltek, mások egészében ellenezték a privatizációt. Voltak hangos véleményalkotók és voltak hallgatagok. A MOL privatizációját illetően egyedül maradtam az illetékes tárcával szemben, és azt hiszem, hogy tulajdonképpen az igazgatóság sem támogatott. Nagyon sokan mondták, hogy „Szabó az állása bebetonozása érdekében nem a SHELL-nek adja el a MOL-t, hanem tőzsdére viszi". Természetesen egy olyan embernek, aki már állt a MOL-on kívül a saját lábán, annak az állása elvi kérdések megítélésekor egyszerűen nem téma. - Hogy közérthető legyen olyanoknak is, akik ebben nem jártasak, mondd el, légy szíves, hogy mit jelent a szakmai értékesítés és mit a tőzsdei értékesítés. Úgy képzelte el az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, hogy külföldi olajipari cégeknek kell értékesíteni a MOL-t, azaz bizonyos százalékát valamelyik stratégiai befektető vette volna meg. Szakmai körökben az is megfogalmazódott, hogy adjuk oda a MOL-t az OMV-nek (Osztrák Olajipari Rt). Ez ellen azt hoztuk érvként, hogy miért egy olyan társaságnak, amely az olajcégek összehasonlító listáján eléggé hátul, mindenesetre a MOL mögött áll. Volt, aki a SHELL-nek akarta adni. Ma is azt mondom, hogy sikeres volt a MOL tőzsdére vitele, mert a magyar olajipar így egy olyan tulajdonosi szerkezetet kapott és kap a jövőben, amely az olajtársaságok világában elfogadott, általános és hiteles. A stratégiai befektetés az olajiparban ritkán vezet sikerre. A példák azt mutatják, hogy ez a megoldás a partnereknek rendszerint árt. A világbanki múltamból tudom, hogy pl. az Oxidental-City Service egyesülés