Csath Béla szerk.: Zsigmondy Béla 1848-1916 (MOIM Közleményei 9; Zalaegerszeg, 1998)

"Zsuzsi" becenevet kapta a szegediektől. (253,23 m, 550.000 l/d, 21,2 °C) A nagybáty halála utáni években készült többek között Mezőtúron a városháza melletti téren artézi kút, itt "Flóra" istennő szobra került a kút mellé ékes talapzatra. (8. kép) Ezek a szoboralakok valamilyen módon kapcsolódtak a kút és a víz fogalomköréhez - Általában női alakot szerettek állítani, a nők vízmerítő poharakat vagy kannát tartottak a kezükben. (442 m, 180.000 l/d, 22 °C) Zsigmondy Béla fúrási módszere a hagyományos szabadoneső módon vésővel ellátott merev rudazattal nagy átmérőben történő száraz fúrási eljárás volt, szakaszos talajkiemeléssel. Zsigmondy fúrási munkájának tagadhatatlan hátránya a lassúság és a nagy költség volt. Ezen igyekezett javítani 1890-ben Bauer Sándor, amikor a malma telepén készített egy 234 m-es kutat, mely alkalommal a tömör fúrórúd helyett üreges fúrócsövet alkalmazott, melynek végén egy bővítőfúróként működő szárnyas fúrót (9. kép) használt és vízöblítést alkalmazott (jobb öblítés). Ez az eljárás indította el az országos hírűvé vált alföldi kútfúró dinasztiák kialakulását. Sajnos a szakszerűen alkalmazott kisiparosokon kívül boldog-boldogtalan, kvalifikálatlan emberek is fúrtak kutakat. Ettől az időtől kezdve emelkedett a fúrások illetve a kutak száma, és a következő években a városok, települések által készítendő