Csath Béla szerk.: Zsigmondy Béla 1848-1916 (MOIM Közleményei 9; Zalaegerszeg, 1998)
kutaknál figyelembe kellett venni a fúrási technológiát és fúrás kivitelezését, mivel komoly nehézségek elé kerültek az építtetők, ugyanis - ha a drága Zsigmondy-kút mellett döntöttek, a kút több generációt is kiszolgál és lesz elegendő jó ivóvíz, ugyanakkor évekre eladósodtak a felvett hitelek miatt, - ha az olcsó kutakat választották, kevésbé terhelték meg a költségvetést, de a vízmennyiség esetleg nem lesz elegendő, az építmény, azaz a kút pár év alatt tönkre megy és kezdhető a fúrási história elölről. A Zsigmondy cég az 1890-et követő években is megőrizte vezető szerepét az Alföldön. Aki biztosra akart menni és alapos, első osztályú munkát kívánt, Zsigmondy Bélához fordult. Ezek közé tartozott többek között a Szeged MÁV részére készített új kút, mellyel kapcsolatban beigazolódott Zsigmondynak korábbi kijelentése: "Szegeden az államvasutak pályaudvarán elérhető az, hogy a víz maga erejétől fog a víztárolóba ömleni." Békéscsabán elkészült ún. "Angyalos kút" (10. kép) alkalmából Zsigmondy így nyilatkozott: "végre megközelítette a célt, mert szökővizet kaptak". Szarvason a Körös feltöltésével az "ivás tekintetében a lakosok megfosztatnak" mármint a víztől Zsigmondy által készített kútnál a medence díszéül a "Ceres" földművelés istennője szobrát (11. kép) választották, melyet Potsdamban öntöttek ércbe. (290,75 m. 351.558 l/d, 18 °R) Pécsen az ismételten visszatérő vízgondokkal küzdő