Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Turkovich György

pótba, kórházba is kerültem, és leszázalékoltak. A szakmai munkától azóta sem szakadtam el, hisz a Kőolaj- és Földgáz című szaklap szerkesztőségében tevékenykedtem, másrészt a Kőolajipari Gyorsinformáció című kiadványba is bedolgozok, és amennyiben kapok megbízásokat, a Műszaki Fordító Irodának is dolgozom. Nem elsősorban anyagiak, hanem a szakmai dolgok motiválnak. - Nagyon érdekes volt, amit elmondtál, köszönöm. Nekem lenne még hozzád egy-két szakmai kérdésem. Nagylengyelben termelési osztályvezető voltál. Mi a véleményed, az a bizonyos 5 4 körüli túlzott megcsapolás befolyásolta-e a kitermelhető készleteket? Ez nehéz kérdés. Én azt hiszem, hogy ha igazak azok az elméleti fejtegetések, hogy egy hosszú pihentetés után beáll a szint - ilyeneket olvastam itthon is, meg máshol is - akkor talán nem. Azért mondom ilyen bizonytalanul, mert ez is vitatható, ha viszont nem, akkor súlyosan befolyásolta. - Alapjában az a bizonyos vád, ami akkorfelmerült, az ilyen alapon merült fel, hogy ezzel a visszamaradó készlet, kitermelhetetlen készlet maradt vissza? Igen, ilyen alapon. De akkor talán elsősorban azért, mert a mennyiségi szemlélet volt az 50-es években, hogy amikor annyira kell az olaj, akkor nem tudunk többet termelni. Főleg ez. - De hát annyit termeltek, amennyit bírtak. Az elvizesedésig termeltek, és ennek ellenére mondták azt, hogy többet kéne termelni? Igen, ennek ellenére. Azt mondták, hogy még kéne. Az iparban ekkor már Bán Ákos, és Kertai is amellett voltak, hogy egy bizonyos ideig le kell állítani, csökkenteni kell a termelést. De mondták a legfelsőbb szervek, hogy most kellene még az olaj, termelni kellene. - És azt, hogy ehhez fúrás kell és több terület kellene, az nem volt érdekes? Az szinte süket fülekre talált. - Az akkori vezetés, Akos és a többiek mind csak mondták a magukét, de meg sem hallgatták őket. Igen. - Akos a Szovjetunióban végzett, neki ott voltak kapcsolatai, ez sem számított, ez a politikai vezetésnek nem volt érdekes? Úgy látszik - mint ahogy később mások esetében is kiderült az 1956 utáni eseményekben -, hogy nem álltak be a sorba. Ezt valahogy éreztem. Bérei Andorral (Tervhivatal elnöke) négyszemközt tárgyaltam.