Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Turkovich György

ból Baldauf Lajos, hogy ballagok hazafelé, és kiszállt a kocsiból és mondja: Te mit csinálsz?! Mondom neki, hogy nem kell Neked egy tankállomás-kezelő? - mert szívesen elmennék hozzád, nincs állásom, és Pesten ez ma nehéz ügy. Azt mondta, ülj be a kocsiba, és máris mehetünk. Mondom, hogy nem ilyen egyszerű, család van, el kell búcsúzni, de a következő napokban megyek. Lementem Bázakerettyére, és akkor a technológiai osztályon kaptam beosztást, akkor rétegtérképekkel foglalkoztunk, kis gázkészletek becslését végeztük. Ez tartott pár hónapig, nagyon élveztem a munkát, de a család Pesten volt, és ez nem volt megoldás. Áprilisban kaptam egy telefont a Bán Ákostól, kérdezte, hogy volna-e kedvem Nagylengyelben dolgozni, ott a termelési osztály vezetőjének szeretnének kinevezni. Én akkor megkérdeztem, hogy politikai okai vannak-e, mert akkor nem vállalom. Ha szakmai oka van, akkor szívesen vállalom. Akkor azt mondta Ákos: elsősorban szakmai oka van, mert Forgács Pista bácsi a termelési osztályvezető jól végzi a munkáját, de mégse mérnök. Ő úgy véli, hogy én elég sokat megismertem a vizsgálat kapcsán Nagylengyel egészéből, és nem idegen a vállalat, ezért gondoltak rám, hogy vegyem át ezt a beosztást. Volt egy kis politikai háttere is valószínűleg, de nem ez volt a lényeg. Ezt feltétlen szerettem volna tudni, mert jól megvoltam Bázakerettyén, és nem akartam konfliktust. Lakást azonnal tudtak biztosítani, épültek ott lakások, az ikerházban kaptam lakást. Május végén családommal visszaköltöztem Zalába. - Akkor mennyi ideig voltál ott a termelésben? Én mint termelési osztályvezető 1960. november l-ig voltam Gellénházán. Ha nyilvánosságra kerül a dolog, amit most elmondok, az sem baj, de személyi okok miatt kerültem el. Az akkori igazgatónkkal, Tóth Ferivel kicsit feszültté vált a viszonyunk. Már nem tudom, mi volt az oka, családom ellen névtelen levelek, olyan piszkolódás folyt, amiből aztán rendőrségi ügy lett, az illető kapott 3 hónapot - asszony volt, hogy miért csinálta, nem tudom -, mindenesetre annyi kellemetlenség volt, hogy az első adandó alkalommal, amikor teljesen váratlan volt nekem, a Tervhivataltól lent járt Gál János, és - azt hiszem - a főnöke, Landler Erzsébet. Akkor kérdezték, hogy lenne-e kedvem a Tervhivatalba menni, mert onnan a Póra Feri bácsi elmenőben volt. Azt mondtam, hogy két feltétellel: a lakás és a fizetés ne legyen kevesebb.