Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Turkovich György

Erre az Ígéretet megkaptam. Azért húzódott a dolog egy darabig, pár hónapig. A Tervhivatlaban voltam 1966 végéig. Anyagilag rosszabbul jártam, mivel a tervhivatali munka mellett egy kormányrendelet tiltása miatt más munkát nem vállalhattam, nekem ez anyagilag nagyon kellemetlen volt. Aztán adódott egy lehetőség, alakult az Olajterv, és ott szakértőként dolgoztam. Akkor még a Garai Tamás volt az igazgató, Gacs János volt a főosztályvezető. Valamikor 1966 nyarán hívtak oda bányászati főosztályvezetőnek, mivel Hajdú Lajos, aki addig ott volt, az ENI-hez ment ki Olaszországba egy évre. Garai Tamás igazgató nem akarta Gacs Jánost kinevezni, és mindenáron hívott engem. Én megint csak megkérdeztem: ha nem megyek oda, akkor sem a Gacs János lesz a főosztályvezető? És megmondhatom-e ezt neki nyugodtan? És akkor megnyugtatott Garai. így történt. Sajnos, aztán hiába mondtam meg Gacs Jánosnak, hogy nem én akartam. Eleinte nem akarta elhinni, aztán egy félév múltán már jól tudtunk együtt dolgozni, nem volt problémánk. A stílusát meg kellett szokni. Az, hogy végül mégis el kellett jönnie, annak az volt az oka, hogy volt a szovjetekkel egy tárgyalás, és János nem volt elég ügyes, feszültség keletkezett a tárgyalásokon. Talán ez volt az apropó, hogy áthelyezték. Valószínű keresték is a jogcímet. Én az Olajtervtől mentem nyugdíjba. Bálint Valér igazgatósága alatt is maradtam főosztályvezető egészen az utolsó időig. 1981-ben derült ki, hogy probléma van a szívemmel, mikroinfarktusom is volt, akkor kértem, hogy helyezzenek más munkakörbe. Ez furcsán zajlott le, akkor már 6 hónapos betegállomány után az orvosi bizottság még nem százalékolt le, mert én nem akartam. Akkor történt, hogy kaptam egy papírt, be is hívott az igazgató - ott volt az egész vállalatvezetés, hogy műszaki-gazdasági tanácsadónak neveznek ki. A beosztás nagyszerű lett volna, ám a fizetés 800 Ft-tal kevesebb és prémium semmi. Ez anyagilag legalább 30%-os keresetcsökkenést jelentett volna. Ez nagyon érzékenyen érintett volna, mert őszintén szólva úgy tudtam, hogy az igazgatóhelyettes után én kerestem a legtöbbet a vállalatnál. Ekkor olyan sokkhatás ért, hogy rosszul lettem, lementem EKG-ra, injekciót kaptam, másfél órát aludtam. Elmentem a körzeti orvoshoz, és azóta hivatalosan vissza se mehettem dolgozni. Utána súlyosabb álla-