Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Turkovich György

vannak, azokat ki kell preparálni, azokat majd a sajtó, rádió és a kommunikációs eszközök elé tárjuk, nyilvánosságra hozzuk, hogy az ipar vezetői lám könnyelműen, milyen felelőtlenül jártak el, és mennyire hibásak. És amikor mi azt mondtuk Lovász Károllyal, hogy miniszter elvtárs, ezt nem lehet, csak úgy, hogy mellé tesszük azt, hogy milyen feltételeket szabtak. Azt mondta, hogy erről szó sem lehet, azt elrakjuk, az marad az irattárba. Amikor azt mondtuk, hogy mi erre nem vagyunk hajlandók és nem vagyunk képesek, erre azt mondta, hogy ez nem is a maguk dolga, maguk le fogják adni az összes iratot, és nekem meg vannak arra a megfelelő szakembereim, akik ehhez értenek - ez a kifejezés nem megy ki a fejemből, akik „ehhez értenek" - hogy már ezek csináltak hasonló munkát. - Csináltak már másik koncepciós pert? Igen, másik koncepciós pert, ahogyan ezt utólag tudtuk meg, hogy hogyan. Most már világos előttem, hogy hogy lett volna ez. Azt mondta, hogy ezek október 25-ig ezt el fogják készíteni. „Én, Házi Árpád majd kiküldőm a meghívó táviratot az illetékeseknek, hogy kik vegyenek részt az értekezleten." Hogy kimentek-e ezek a táviratok, vagy sem, nem tudom. Lehet, hogy ki is mentek. - Én tudom, hogy felrendelték 23-ra a fiúkat. Na, akkor ki is mentek a táviratok. - És akkor jöttek a 23-ai forradalmi események, és eltűntek az „elvtársak". Gyakorlatilag eltűntek az elvtársak. Az iratokat mi úgy hagytuk, tehát mi leadtuk a főnöknek, be lett zárva a szekrénybe, és október 25-e után már párszor bejöttünk, de hivatali tevékenység nem folyt. Közölték, hogy munka nincs, és akkor be lettünk osztva jópáran a Vöröskeresztbe, és ott dolgoztunk pár hétig a segélyek elbírálásában. Én gyakorlatilag az épületbe hetekig be sem mentem. - És akkor hol álltál szolgálatba? 1957 január 1-jére kaptam hivatalos értesítést, hogy menjek be. Akkor közölték, hogy a minisztérium megszűnt, be van írva a munkakönyvembe, hogy el vagyunk bocsátva. Akkor állás nélkül voltam és őszintén megmondva kódorogtam az utcán - két gyermekem volt már -, és amikor éppen készültem bemenni a Szent István körútra, a Kőolajipari Igazgatóság épületéből telefonálni Kerettyére az Anyámnak, véletlenül a Kossuth téren meglátott a kocsi-