Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Buda Ernő

Nagykanizsáról ismét Rosta Ferencet bízták meg az üzemvezetői feladatkörrel. Őneki adtam át az üzemet, tőle később Komornoki László vette át ezt a feladatot. - Fogalmazhatjuk ezek szerint úgy is, hogy mindaddig, amig műszaki vezetőként Nagylengyelben voltál, az akkori rezsimtől, az államtól mindent megkaptál „amit szem-száj megkíván" -, hogy olajeredmények legyenek! Jobban a kérdést nem tudtam volna megfogalmazni, mint ahogy Te feltetted. Tényleg megkaptunk mindent, amit az akkori műszaki követelmények szerint meg kellett szerezni. Nagyon érdekes azonban az, ha utólag visszagondolok, soha olyan kérdés nem merült fel, hogy mi mibe kerül, és soha az a kérdés sem vetődött fel, hogy valami mennyire hasznos. Mindent megvalósítottunk, amit valaki kitalált, ha az látszólag az ügy előrevitelére szolgált. Mindenhez rendkívüli segítséget kaptunk az MDP megyei pártbizottságtól, először Darabos Iván első titkártól, aztán később Szigeti nevezetű utódától és nem utolsó sorban Palkó József pártbizottsági ipari osztályvezetőtől. Ez volt a társadalmi háttér. Mindent, amire a munkásoknak szüksége volt, azt Nagylengyel megkapta. Amíg ott dolgoztam, nem volt probléma a hús, a kenyér, azt azonnal biztosították, gondoskodtak arról, hogy az embereknek meglegyen a szállása, ellátása. Az építkezések elindultak, fokozatosan tudtunk az embereknek lakóhelyeket is biztosítani. Az útépítés is elkezdődött, miként azt Bebrics miniszter megígérte, tehát látszott, hogy itt valami nagyot akart az állam csinálni. Műszaki fejlesztés terén minden feltétel megvolt. Legfeljebb arról kellene utólag beszélni, hogy a nagylengyeli első kutak béléscsőtervében bizonyos mértékű „alulméretezés" a jellemző. Ezt ma már műszakilag látom. Az akkori nagylengyeli nyomásviszonyok (a hidrosztatikusnál kisebb telepnyomás és a gáztalan olaj) hozták akkor magukkal azt - az akkori takarékossági okokból érthető béléscső méretezési módszert, hogy a mező első 64 kútjában az akkor kereskedelmileg kapható legkisebb falvastagságú (6,22 mm-es) és kisszilárdságú Q—55 anyagfokozatú) 6 5/8"os termelési béléscsőoszlopok kerültek beépítésre. Később rétegrepesztő koromban nagyon megbosszulta magát ez az