Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Buda Ernő

akkori takarékosság - és most a C0

2-os besajtoláskor ezjövendő műszaki hibák forrásává válhat. De ez az akkori takarékosság az akkor ismert műszaki körülmények között helyesnek mutatkozott. - Mindig fel szoktam tenni beszélgető partneremnek egy ilyen zárókérdést: hog}' alapjában mit érzel az egész olajos életedben a legnagyobb teljesítményednek, mivel kapcsolatban érzed azt, hogy „nahát, itt valamit csináltam"? Nagylengyel részemre tanulmányút volt. Előkészület arra, hogy mit és hogyan kell csinálni. És, ha tőlem azt kérdezed, mit csináltam „nagyot" akkor ebből a legkisebb látszólagos eredményt szeretném kiemelni. Ez ugyanis az Alföld fúrásainak szinvonaljavítása volt. Az volt a szervezési tevékenységünk maximuma. Pollok Lászlóval és Szatmári Ferenccel hármasban hoztuk létre azt az alföldi fúrási szervezetet, később messze túlszárnyalta a dunántúlit. Sajnos, 1957-ben börtönbejuttattak mindhármunkat, így az alapok lerakása után a teljes felfejlesztést már nem mi vittük véghez. A műszaki boldogságom legszebb része azután az volt, amikor a börtönből kiszabadulva 1959-ben Papp Károly munkásigazgató ismét olajipari álláshoz juttatott. Lovásziba vitt el magához. Én a börtönben elolvashattam Rogers amerikai szerzőnek egy tanulmányát, amely a fúróiszapokkal, az erózióval és a homok koptató hatásával ismertetett meg. Lovásziban a rétegkezelő feladatok között a rétegrepesztő és eróziós perforálási munkákat szerveztem. Ez volt az életem egyik szép alkotó szakasza, az agyam állandóan új és új irányban dolgozhatott. Szerencsére angol-német irodalmat tudtam fordítani, ugyanakkor Alliquander Öcsi jóvoltából francia irodalomhoz is hozzájutottam. Ezek adtak értelmet műszaki törekvéseimnek, és talán az életem öregedő szakaszának egyik legszebb műszaki része az volt, amikortól kezdve a „fúrólyuk egyensúlyi állapotának megbomlása" témájával, egyszerűbb nevén „a kitörésmegelőzési és elhárítási feladatokkal" foglalkozhattam. Ma nyugdíjas koromban is ez a téma foglalkoztat legtöbbet. Köszönöm, hogy meghallgattál. - Én köszönöm, hogy ilyen szívesen rendelkezésre álltál.