Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról – Nagylengyel (MOIM Közleményei 7; Zalaegerszeg, 1996)

Buda Ernő

kel erősíti meg az alföldi gárdát. Elsőként a Zonda Pált helyezték át a Dunántúlról az Alföldre. Zonda Pál később ennek a vállalatnak a főmérnökeként, majd a MASZOLAJ Rt. központjában fúrási tanácsadóként működött. Másodikként Barabás Lászlót vitték el, aki 3 hónapig kibírta ugyan Mezőkeresztesen, de végül is becsületesen megmondta, hogy nem tud azokkal az emberekkel dolgozni. További átcsoportosításként akkor került Németh Ferenc Kerettyei és Fíollanday József lovászi fiatal fúrómérnök az alföldi fúrási üzemhez. Egy további - talán túl lelkes fickó - akivel az alföldi fúrás műszaki fejlesztéséről beszéltek, saját személyem volt. 1954 március 15-én Golubjev vezérigazgató, Szatmári Ferenc magyar vezérigazgató-helyettes és Karsits László (a Vörös Akadémián volt tanítványom) az akkori párttitkár keresett fel engem Gellénházán. Nem választási lehetőséget tártak fel előttem, hanem egyszerűen közölték velem, mivel a nagylengyeli munkákkal meg vannak elégedve, ugyanezt várják az Alföldön is, és ezért a következő nap induljak el Mezőkeresztesre, és vegyem át az ottani munkát Zonda Páltól. Ez lett az én feladatom. Mit csinálhattam volna? Az akkori alföldi fúrási körülményei között nagyon nehéz volt a munkát megszervezni. Én erősen támaszkodtam azokra az emberekre, akiket Nagylengyelből, vagy a Dunántúlról ismertem. Nagylengyeli, kerettyei, lovászi régi barátaim közül választottam főfúrómestereket, villanyszere lő-művezettő, alapozó-toronyszerelő művezetőket. Ezzel követtem el életem legnagyobb szervezési hibáját, mert olyan embereket vittem magammal, akik az alföld-dunántúli szakmai ellentét kialakulására indokul szolgáltak, és mivel nem egyedül azon régi alföldi dolgozók közül választottam ki a vezető gárdát, akikkel együtt kellett dolgoznunk. - Dehát akkor nem tudtál volna teljesíteni sem. Nem? Az más kérdés. Itt két dolgot kellett az embernek mérlegelnie: vagy a vállalati-iparági-tervet kellett teljesíteni, vagy a konzervatív begyökerezések szerint kellett volna tovább dolgozni. Személy szerint én a műszaki fejlődés útját fontosabbnak tartottam! - Volna még kérdésem: Kinek adtad Te akkor át Nagylengyelt? Fiatalemberként Csath Béla volt fúrómérnökként mellettem, de nem neki adtam át üzemvezetői hatáskörben a feladatokat, hanem