Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)
A Műemlékvédelem - törvényi keretek között című kötet elé Bizonyára meglepetésként hat az Olvasóra, ha bevezetésként arra biztatom: képzelje el, hogy most egy kifestőkönyvet tart a kezében. Ez a kifestőkönyv a magyar műemlékvédelem történetének azt a 120 évét kísérli meg az érdeklődők elé tárni, amelyben az állami műemlékvédelmi intézményrendszer már törvény által szabályozottan működött. Törvénytől törvényig - azaz az első hazai műemlékvédelmi törvénytől, az 1881. évi XXXIX. törvénycikktől az e kötet megjelenésével egyidejűleg kihirdetésre kerülő új kulturális örökségvédelmi törvényig - mutatja be épített örökségünk legjavát, s nem utolsósorban a megóvásuk, átörökítésük érdekében folytatott egyéni küzdelmeket és közösségi erőfeszítéseket. A két törvény által határolt időszak minden évéből egy-egy történet kel életre - pars pro toto - a könyv lapjain. Törvényi keretek között - hiszen a két törvény az állami intézmények és az állampolgárok műemlékvédelmi tevékenységét éppúgy keretbe foglalja, mint a hamarosan olvasható 120 kis krónikát. Előre figyelmeztetnem kell azonban az Olvasót, hogy ezt a kifestőkönyvet soha nem fogjuk tudni teljesen kiszínezni. Sajnos korántsem sem ismerünk aprólékosan minden mellékalakot és színárnyalatot, így csupán a legfontosabb, legjellegzetesebb figurákat fogjuk tudni megjeleníteni élénk, életszerű színekkel. S hogy a színek ne mosódjanak élvezhetetlenül egymásba, mint az kifestőkönyveknél szokás, előre megrajzolom a kontúrokat. A most következő jogszabályalkotás- és intézménytörténeti bevezetővel szeretnék Önöknek egy olyan vázrendszert kínálni, amelyre utóbb felfűz h etők a történetek. S ezek végére érve kialakulhat egy összkép az Olvasóban az ország kulturális örökségének gazdagságát és az ennek megőrzésére hivatott állami intézményrendszer tevékenységét illetően . Egy kifestőkönyvet persze sokféle színnel lehet kiszínezni. Bizonyára ebben a kötetben is lehetett volna egy-egy évet más történettel illusztrálni. A nagy múltú műemlékvédelem ezer arcát egyszerre felmutatni nem tudjuk, így csupán 120-at villantunk fel belőle. Amikor 1881. május 28-án kihirdetésre került Magyarország első műemlékvédelmi törvénye, a XXXIX. törvénycikk, az intézményes műemlékvédelem még gyerekcipőben - kilencedik életévében - járt. Születése pillanatának 1872. április 4-ét, a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága megalakulását tekinthetjük. Ám a jogszabály megalkotásának és a felelős központi állami intézmény megteremtésének egyaránt megvan a maga több évtizedes előtörténete. A nemzeti műemlékvédelmi intézményrendszerek megszületése Európa országaiban mindenütt a nemzeti öntudatra ébredés, a romantika korszakának hozadéka. Magyarországon elsőként, 1 846-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók néven egyesült tudósok és polihisztorok, majd egy évvel később az MTA adott ki - a polgárok hazafias kötelességére apellálva - felhívást a műemlékek védelmére. Az 1848-49-es szabadságharc leverése ezt az alapvetően nemzeti indíttatású küzdelmet a műemlékeinkért való intézményes állami felelősségvállalás megteremtéséért rövid kitérőre kényszerítette: a műemlékvédelemmel intézményesen foglalkozó első szervezet, az ún. Central-Commission, azaz császári és királyi központi bizottmány - nevéből is sejthetően - Bécsben és mint az Osztrák Császárság Magyarországra is kiterjedő hatáskörrel rendelkező központi hatósága alakult meg. Szigorúan szakmai értelemben ugyanakkor elvitathatatlan a CentralCommission pozitív hatása a magyar műemlékvédelem későbbi fejlődésére. Ugyanezen időszakban sokat tett a hazai műemlékek megismerése és megismertetése érdekében az MTA 1858-ban megalakult Archaeológiai Bizottmánya is. A műemlékvédelmi tárgyú jogszabályalkotás a Central-Commission magyarországi illetékességének megszűnését (1860) követően indult meg, azonban sem a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1866-os, sem Henszlmann Imre 1869-es javaslatából nem született törvény. Hasonló sorsra jutott az Ipolyi Arnold által készített 1871-es tervezet is, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ennek tudható be a Magyarországi Mű-