Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

A türjei premontrei prépostsági templom Ny-i homlokzatának helyreállítási terve, az előcsarnok kiépítésével. Lux Kálmán rajza Ócsa, ref. templom, Ny-i homlokzat, helyreállítás után Ócsa, ref. templom, Sztehlo Ottó elméleti rekonstrukciója. Akvarell Tűrje, a premontrei prépostsági templom megőrzött barokk kapuzata A trianoni békekötés utáni újrakezdés a műemlékvédelem minden területén útkeresést jelentett. A műemlék-helyreállítások elvei is átalakulóban voltak. Előtérbe került a „konzerválni, nem restaurálni szemlélet." Az ócsai református egyház már a háború előtt kezdeményezte a román kori templom Ny-i toronypárjának felmagasítását vagy a négyezeti torony kiépítését. 1921-ben a templom helyreállításának megindulásával a javaslat újra napirendre került, s azt a MOB az év utolsó ülésén, december 27-én vitatta meg. A tornyok kiépítésével kapcsolatos elvi vita jól tükrözte a megváltozott szemléletet, amelynek új szempontjai 1922ben a zsámbéki templomrom és a türjei premontrei templom helyreállítása során is érvényesültek, meghatározva hosszú évtizedekre a műemlékvédelem új elveit. Az ócsai négyezeti torony felépítését teljesen elvetették, a Ny-i tornyok Möller István terve szerint faszerkezettel, illetve Foerk Ernő elképzelése szerint téglával történő felmagasítása helyett azok kőből falazott, egy szinttel való megemelését fogadták el. Az új elveknek köszönhetően a zsámbéki templomrom kiépítésére és a türjei templom barokk kapujának román korira cserélésére nem került sor.