Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

1920. Junius 4-én a magyar kormány képviselője aláírta Trianonban a békeszerződést az antant hatalmakkal. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-1919-ben elhatározott területi felosztása ezzel jogi szentesítést nyert. Magyarország államterületének kétharmada, magyar nyelvű lakosságának egyharmada a környező országokhoz került. A MOB-ot nem érték váratlanul az események. „A mai végtelenül szomorú körülmények között is azonban kötelessége a bizottságnak, hogy tekintet nélkül a megszállásra, foglalkozzék az ország összes műemlékeivel, mert azok a nemzet ezeréves történetéhez és kultúrájához tartoznak és fognak mindenkor tartozni" - állapította meg - igaz, végleges területi elcsatolásra még nem gondolva - Forster Gyula már a MOB 1919. január 8-i ülésén. Az ezekben az években megfogalmazott műemlékvédelmi programokban a valós helyzetértékelés és az elvégzendő munka pontos kijelölése szinte szétbogozhatatlanul összefonódott a kultúrpolitika más hangsúlyokkal megfogalmazott céljaival. „A megszállt területek műemlékei a mi kezünkben fegyverré válnak, a szellemi és kultúrharc fegyvereivé" - írta Kertész K. Róbert, a MOB megbízott vezetője. Ebben a szellemben született meg Lechner Jenő könyve az elszakított területek műemlékeiről, továbbá Möller Istváné (Les monuments de l'architecture hongroise), amely Párizsban jelent meg. A jogos sérelmek sem maradtak említetlenül, így az elcsatolt területeken található, a magyarokra vagy a Monarchiára utaló emlékművek elpusztítása vagy eltávolítása, aminek Olay Ferenc szentelt könyvet. Az indulatok mindkét oldalon feloldhatatlanul feszültek egymásnak, terméketlen vitákba torkollva. A MOB rendszeresen előadás-sorozatokat szervezett az Uránia Színházban Az elcsatolt területek műemlékei címmel. Az a kultúrpolitikai elképzelés, hogy Magyarország „kulturális fölénye révén" meg fogja tartani vezető szerepét a Kárpát-medencében, illúziónak bizonyult. Az ország műemlékállományának mind mennyiségben, mind minőségben legszámottevőbb része de jure elveszett a magyar műemlékvédelem számára. A tragikus helyzetből következő - politikai határokat nem ismerő - „cselekvési programot" Hekler Antal művészettörténész, az MTA tagja fogalmazta meg: „Művészeti emlékeink gondos topographiai fölvétele s levéltáraink művészettörténeti vonatkozású anyagának ezzel párhuzamosan haladó rendszeres feldolgozása, a legégetőbb, megoldásra váró feladat." A pozsonyi Mária Terézia-szobor. Fadrusz lános művét 1897. május 15én avatták fel I. Ferenc )ózsef jelenlétében az egykori koronázó városban, a „koronázó dombon". A pozsonyi Mária Terézia-szobor ledöntésének pillanatai 1920-ban. A fenti képen jól látható, hogy a királynő' alakját már eltávolították, s épp a ló szobrának ledöntése folyik. Kismarty-Lechner Jenő építész, műegyetemi tanár, 1921-1922 között a MOB előadója könyvének címlapja, amelyben több száz képpel illusztrálva, részletesen ismertette az elcsatolt területek műemlékeit. Olay Ferenc, a VKM osztálytanácsosa, a MOB levelező tagja az elcsatolt területeken lerombolt vagy eltávolított szobrokról írt könyvének címlapja, amelyet a szerző dedikálva küldött meg a MOB könyvtárának.