Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Az első világháború alatt a műemlékekre nézve nem annyira a harci események, hanem a fém, elsősorban a réz hadicélokra való igénybevétele jelentett komoly veszélyt. A templomi harangok beszolgáltatásának 1915-ös elrendelése után az épületek rézfedése iránti igényét a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium 1916. december 31-én jelentette be, és a pozsonyi katonai parancsnokság feladatává tette a réztetők levételét. A VKM figyelmeztette a MOB-ot, hogy a műemlék épületeken található rézanyagoknak hadicélokra történő igénybevétele alól felmentést csak nagyon indokolt esetben adjon. A műemlékek sem mentesülhetnek a rézlefedések, esőcsatornák anyagának kicserélésétől, mert a parancsnokság egyoldalú indoklása szerint „sok ilyen épület csak belső kiképzésénél fogva tekinthető műemléknek, másoknál és pedig egyszerűen és simán befedett épületeknél a műtörténelmi vagy művészi érték épen nem mindig az anyagban fog megnyilvánulni." A MOB olyan épületeknél kezdeményezhette a felmentést, amelyek „hatóságilag már elismert mű- vagy történeti becsű épületek", s ha értékük a „tetőben van, vagy a tetővel kapcsolatos". A pécsi székesegyház, a pozsonyi Szent Márton-székesegyház és az Alamizsnás Szent János-kápolna, a debreceni Nagytemplom rézfedése megmenekült, de nem kapott felmentést a keszthelyi Festetics-kastély, a miskolci ref. templom vagy a nagygannai Esterházy-sírbolt. A pozsonyi Szent Márton-székesegyház Alamizsnás Szent János-kápolnája Debrecen, a ref. Nagytemplom tetőzetének és tornyainak rézfedése Ganna, az Esterházy-mauzóleum Miskolc, az avasi ref. templom