Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

A székesegyház főhajójának nézete. Jobbra a D-i kereszthajó restaurálása idejére épített téglafal A „régi sekrestyé"-nek nevezeti 13. századi melléképítmény és a D-i kereszthajó belső tere az ásatásokkal egybekötött alapmegerősítési munkák idején A székesegyház „fejedelmi kapu" nevet viselő D-i bejáratának timpanonja A gyulafehérvári székesegyház ÉNy felől. A felvétel a Möller István által vezetett helyreállítás előtti állapotot mutatja. A háború és következményei miatt megszakadt a gyulafehérvári székesegyház helyreállítása. A székesegyház a helyén állt korábbi templom elbontása után, javarészt a 13. század folyamán épült fel, és a viharos történelmi események dacára - a Kárpát-medencében páratlan módon - nagyjából eredeti formájában áll fenn ma is. „Közveszélyessé vált állapotára" való tekintettel Majláth Gusztáv Károly püspök 1901-től szorgalmazta a helyreállítás megindítását. Végül az általa felajánlott összegből 1907-ben kezdődtek meg a nagyobb arányú munkálatok. A restaurálást vezető Möller István tapasztalt, kifinomult módszerekkel dolgozó építész volt, aki korában újszerűnek számító elveket vallott. Arra törekedett, hogy megtartsa az épület eredeti építőanyagát, ezzel együtt az építésére/átépítésére utaló apró nyomokat, a beavatkozása során létrejött részeket pedig finoman megkülönböztesse, hogy a későbbi kutatók, érdeklődők számára érthetővé, szinte olvashatóvá tegye az épületet. Nem törekedett előtérbe helyezni valamely kitüntetett korszak műveit, hanem minden értékes alkotást egyforma tisztelettel kezelve azon igyekezett, hogy megőrzésük és bemutatásuk lehetőségét megtalálja. Megfigyelései és az előkerült maradványok alapján több később elbontott, elpusztult épületrészt rekonstruált, ezáltal sok hiteles részlettel gazdagította a székesegyházat. Tudományos igényességét fémjelző precizitással készített dokumentációja alapján tevékenysége kőről kőre nyomon követhető, ugyanakkor munkáját kiemelkedő műszaki színvonal jellemezte. A nagyszabású cél elérésére hét év alatt több mint félmillió koronát áldozott a VKM. A világháború éveiben megfogyatkozott anyagi források lelassították, majd a végzetes kifejlet hosszú időre elzárta a helyreállítás folytatásának útját.