Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

A templom DNy-i nézete a helyreállítás előtt, a részleges visszabontás után. A D-i tornyot és a két torony közötti falat már visszabontották, és ideiglenes tetővel fedték be. A templom K-i nézete a helyreállítás után A templom D-i tornyának teljesen újjáépített emeleti szintjei A templom belső nézete ÉNy felé a helyreállítás után Sztehlo Ottó helyreállítási terve. A templom Ny-i homlokzata. Akvarellel színezett ceruzarajz Helyreállítás után újraszentelték a harinai ev. templomot. A templom helyreállításának ügyét már 1857-ben felterjesztette Bécsbe a császári és királyi központi műemlékvédelmi bizottmány, a CentralCommission felügyelete alatt működő es. kir. országos építészeti igazgatóság Erdéllyel foglalkozó előadója, Friedrich Müller. A helyben készült, nem megfelelő tervek körüli huzavona sokáig eltartott, és végül oda vezetett, hogy 1888-ban a helybeliek megkezdték az építkezést azzal, hogy a templom egy részét lebontották. A MOB jóváhagyása nélkül folyó munkára kiküldött építészek erőfeszítéseivel a templom helyreállításának „helyes mederbe juttatása nagy nehézségekkel járt" - írta Forster a MOB közleményeiben. A nagyarányú átépítésekkel és kiegészítésekkel járó helyreállítás még tíz évig eltartott. A templombelső építészeti részletei az É-i diadalívnél