Tamási Judit szerk.: Műemlékvédelem törvényi keretek között, Törvénytől törvényig, Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből (Budapest, 2001)

Az 1878. évi tűzvészben megrongálódott bártfai Szent Egyed-templom helyreállításához szükséges tervek elkészítésével Steindl Imrét bízta meg a kultuszminiszter. Először csupán „fenntartási munkákról volt szó", azaz ki kellett volna javítani a tűz pusztításának nyomait, de az 1878-ban elkészült Steindl-tervekben foglaltak alapján végül is a templom „stylszerű teljes helyreállítása" készült el. A D-i oldalához csatlakozó épületrészeket lezáró reneszánsz attikafalat lebontották, és az épületet törtvonalú magastetőssé alakították át. A csonka D-i tornyot kiépítették, és csúcsos, fiálés sisakkal fedték be, a diadalív fölé magas, csúcsos huszártornyot állítottak, és ezzel a templom külső megjelenését, tömegét nagymértékben megváltoztatták. Steindl tervei szerint új, neogótikus főoltárt állítottak. Az 1899ben felszentelt templom helyreállítási költségeit jelentős részben az egyházi műemléki alap és a magyar vallásalap biztosította. Steindl Imre terve az új, neogótikus főoltárhoz. Homloknézet és metszet, a szárnyak becsukott állapotban vannak. A város főterén álló templom D-i nézete a helyreállítás előtt A város főtere és a Szent Egyed-templom D felől a helyreállítás után