Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Nováki Gyula: Kuruc kori várak, sáncok Dunaföldvár – Solt – Dunakömlőd térségében

ennek északi része erősen kiszélesedik és egy nagy, valamint négy kisebb, mesterséges, kerek halom emelkedik ki a környezetéből. Az egész Imsós- félszigeten ez az egyetlen hely, amely az egykor gyakori magas vízállás miatt településre alkalmas, s itt volt az erdészház is (már lebontották). Ezért egyet kell érteni Hegedűs Jánossal, aki ide valószínűsíti az „ordasi tábort" is, bár ennek konkrét nyomát nem találtuk. Talán az említett mesterséges halmok is akkor keletkeztek. Mindez azonban ma még csak feltételezés. Lehetséges, hogy erre a helyre vonatkozik a kortárs Lemaire megjegyzése, mely szerint a tábor „az erőd közelében" volt.

120 A kurucok levelezésében gyakran előfordul az „ordasi" sánc, tábor és rév. Ordas községben a helyi hagyomány szerint a temető szélén álló öreg tölgyfa, az ún. „Rákóczi-fa" alatt állt Rákóczi sátra,

121 a tábor pedig a községtől nyugatra kb. 1 km-re lévő Dákosmezején volt. Más vélemény szerint a tábor Ordas belterületén volt, déli oldala kinyúlt Géderlak felé. Ezek azonban bizonytalan adatok, a helyszínen egyiknek sem akadni a nyomára.

122 Az Imsós akkoriban - még a Duna bal partján lévén - Ordas határába esett, ezért szerepel az imsósi sánc és rév is többször „ordasi" jelzővel. Az imsósi jobb parti hídfő Az imsósi sánc az itteni híd bal parti hídfőjének védelmét szolgálta. A híd másik végén, a jobb parton lévő esetleges sánc létezésére nincs biztos adatunk. A kuruc kori levelezésekben Vay Ádám 1705. május 29-én „három sáncot" említ, melyeknek élére SzentTványit nevezte ki parancsnoknak, de a „felső vár"-ba (Bottyánvár) csak Bottyán távolléte idejére, mert ott mindenképpen Bottyán volt a parancsnok.

123 Vay Ádám ekkor a már kész solti és az akkoriban elkészült imsósi sánc, valamint a Bottyánvár felülvizsgálatát végezte, a „három sánc" tehát Solt, Imsós és Bottyánvár erődítésére vonatkozik. Ha volt is hídfősánc a jobb parton, a hely szűke miatt annyira jelentéktelen lehetett, hogy oda külön parancsnokot aligha neveztek ki. Az egykorú írások között nem találtam említést egy jobb parti sáncra, közvetlenül a Bottyánvár alatt. Ilyent Thaly Kálmán említ első ízben, de forrás megjelölése nélkül.

124 A helyszínen nem találhatta ilyennek nyomát, mert az ő idejében már a Duna-parton haladt a Paksra vezető út, amely az esetleges kis sáncot eltüntette. Thaly feltehetően a távoli kuruc kori hidaknál valóban meglévő kétparti hídfősáncok miatt gondolt itt is jobb parti hídfősáncra. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Thaly az imsósi sáncnál is, bizonyára távoli erődítmények példája alapján, „redout"-ot említ, pedig ilyennek nyoma sincs, Imsósnál egyszerű, egyenes sánc volt. Bottyánvárnál pedig „több bástya" szerepel nála, az újabb helyszíni kutatások azonban ezeknek sem találták a nyomát. Ezért az Imsóssal szemközti, jobb parti hídfősánc sem fogadható el egyértelműen. Ez a feltételezett jobb parti hídfősánc a hegy lábánál később is szerepel a feldolgozásokban, de ezek egyetlen végső forrása Thaly említett leírása. Schilling Rogér 1933-ban Thaly 1868-as adatára hivatkozva,

125 Markó Béla pedig ugyanebben az évben már Schillingre hivatkozva említi.

126 Markó ugyan hivatkozik az I. katonai fel-