Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Szabó Tekla: Az őraljaboldogfalvi falfestmények feltárása és korabeli másolataik

véve, és hiányzik az 1905-ös felsorolásból. Ez a három konzol kidolgozott rajza, egy lányfej tanulmányával. Leltári száma K. 9995. 39 Forster i. m. 270-271. 40 Köszönettel tartozom a KÖH Tervtárában dolgozó munkatársaknak. 41 Uo. 42 Gróh István: A középkori falfestés emlékei Magyarországon. „Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1905 évi állapotáról". Budapest, 1906. 281-283. Gróh három kéz müvének tartotta a falfestményeket. A legrégebbieket egy „latin" mester művének gondolta, aki a nyugati egyház hívei számára alkotott. Ennek legépebben fennmaradt jelenete, a latin felirattal ellátott „Szent Pál halála". A második mestert bizánci iskolázottságúnak mondja. Ő festette a templomszentélyében megmaradt apostolábrázolásokat, valamint az orgonakarzat alatti Angyali üdvözletett, vagyis a donátorokat. A templom utolsó mestere a 15. század végén dolgozott. Az ő munkái fedik a templombelső háromnegyed részét. A szerző szerint, ez az utolsó mester megsemmisítette két elődjének több munkáit hogy, helyet nyerjen képeihez melyek, „Jézus életét ábrázolják az angyali üdvözleten és születésen kezdve, folytatódva a szenvedés jelenetein, végződve a menybemenetelen". A déli falon szereplő Utolsó ítéletet tarja fő művének, mely „oly gazdagon, oly részletességgel festett, mint azt az athosi hasonló tárgyú képeken láthatjuk". 43 KÖH Könyvtár, MOB-iratok. Iktatókönyv 704/1905. VII. 25. 44 KÖH Könyvtár, MOB-iratok. Iktatókönyv 467/1907. VII. 15. Gróh István beadja az őraljaboldogfalvi, sztrigyszentgyörgyi, mártonházai, süvetei, zsámbéki, és leleszi templomok falképeiről készített másolatokat, azok tiszteletdíját 6732 koronára kéri megállapítani. A kolcváraljai rom festményeit és fényképeit ajándékba adja. A következő évben, május 26-án tartott ülésen a bizottság „behatóan megszemlélvén és részben a rendelkezésünkre álló fényképekkel összehasonlítván", úgy találta, hogy ezek Gróh tanártól megszokott művészi gondokkal és kifogástalan hűséggel készültek" és jutányosnak ítélte a 49 darab rajzért kért összeget. Az első részlet fejében 3000 koronát utalnak ki. (MOB-iratok, Iktatókönyv VII. 22.) A második részletet, a maradék 3732 koronát Gróh csak 1909-ben kapja kézhez, ezt tanúsítja a január 23-i, 5l-es bejegyzés. 45 Bratu i. m. 199-234., illusztráció. 46 Forster i. m. 270-271.504-505.; A Gerecze-jegyzékben az „Angyal megjelenik Zakariásnak"; Stefänescu i. m. 226.; Dràgut i. m. 1970. 12. és Drágut i. m. 1971. 63. csak egy lepusztult jelenetről beszél, de nem határozza meg ikonográíiaüag.; Bratu i. m. 1985. 218-219. Szerint itt Joachim angyali üdvözlete látható.; Lionnet, Marie: Le culte de la croix au coeur de l'ensemble peint a Sântamarie Orlea. Mediaevalia Transilvanica V-VI. (2001-2002) 70. (lásd még a 22. jegyzetet). A szerzőnő ismerte az 575. Sztehlo-másolatot, ez alapján a jegyzetben ő is valószínűnek tartja az Angyali üdvözletet. Ennek ellenére a főszövegben csak feltételesen szerepel ez az ikonológiai meghatározás. 47 KÖH Tervtár, ltsz. nélkül 48 A jelenet ikonográfiái meghatározása nem minden kutatónál egyöntetű. A Szentlélek eljövetele szerepel Radocsai Dénes: A középkori Magyarország falképei. Budapest, 1954.193., és ezt vette át Prokopp Mária mindkét írásában. Prokopp Mária: Italian Trecento Influence on Murals in East Central Europe Particulary Hungary. Budapest, 1983. 173.; Prokopp Mária: Falfestészet. In: Magyarországi művészet 1300-1470 körül. Szerk. Marosi Ernő. I. Budapest, 1987. 349.; Forster i. m. 271., 505. a Jézus bevonulása Jeruzsálembe meghatározást adta és így szerepel a többi szerzőnél is.; Stefänescu 1932. i. m. 225. 232; Vátásianu 1959. i. m. 397; Drâguti. m. 1970.12; i. m. 1971.63; Bratu i. m. 218;

Porumb, Marius: Dictionar de

picturä vecheromâneasca din Transilvania, sec. XIII-XV11I. Bucuresti, 1998. 360.; Lionnet i. m. 70-76. 49 Bratu i. m. 218. 50 Forster i. m. 270., 505; Gróh i. m. 236; Stefänescu i. m. 225. 232. nem említi a három olajvívő nő alakját; Radocsai 1954. i. m. 193.; Drágut i. m. 1970. 12.; i. m. 1971. 63.; Prokopp i. m. 1983. 173.; Bratu i. m. 222-223.; Prokopp i. m. 1987. 349.; Porumb i. m. 360. 51 Bratu i. m. 221-222. 52 Forster i. m. 270. 505.; Stefänescu i. m. 225.; Vátásianu i. m. 401.; Drágut i. m. 1970. 12.; Drägut i. m. 1971. 64.; Bratu i. m. 226; Porumb i. m. 362.; Lionnet i. m. 70-75. 53 Gróh i. m. 236-7; Stefänescu i. m. 225.; Vátásianu 1959. i. m. 401.; Dràgu\ i. m. 1970. 12.; Drägut i. m.1971. 64.; Bratu 1985. i. m. 228.; Porumb i. m. 361.; Lionnet i. m. 70-75. 54 Bratu i. m. 226.