Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

KIÁLLÍTÁS - Simon Anna: Esztergom új kőtári kiállítása

szánsz faragványokkal Farbaky Péter és Mikó Árpád foglalkozott. Ezen kívül Rab Péter vezetésével műegyetmisták készítettek kőfelméréseket. A múzeum által kezdeményezett feldolgozásról azonban e mostanit megelőzően nincs tudomásunk. Mindeközben a meglévő kiállítás egyes részeit is le kellett zárni a látogatók elől: 1983tól a Szathmáry-lépcső előtti teraszt vizesedési problémák, majd az 1990-es évek végén a kápolna rózsaablakának restaurálása miatt; a kápolnát és a lakótornyot a 2001 nyarán megkezdett falképrestaurálás miatt. Az 1990-es évek közepén megkezdődtek a Várhegy rendezési munkái. 2000-ben befejezéséhez közeledett a Kaszárnya-épület helyreállítása, felépült az ún. kis román palota. Anélkül, hogy e rekonstrukciókkal foglalkoznánk, meg kell jegyezni, hogy a kőtári anyag feldolgozása nem csak egy szűk kör, a művészettörténészek szakmai ambíciója, a szerkezetei elemek, műformák minél teljesebb megismerése az adott épület helyreállításának is elengedhetetlen előfeltétele. Erre Esztergom esetében korlátozott mértékben volt mód. Ezen kívül a gyűjtemény pontosabb ismerete egy annak bemutatására, raktározására minél inkább megfelelő épület kialakítását eredményezhette volna. Amennyiben a megrendelőnek ez lett volna a szándéka. Az építkezések során 320 nm új kiállítótér és 750 nm raktár keletkezett. 1999 végén a múzeum még nem rendelkezett elfogadott kiállítási forgatókönyvvel. Az elképzelések szerint a Kaszárnya emeletén a székesegyház maradványaiból készült volna kiállítás. (Részletes ismertetését lásd: Takács Imre In: Magyar Múzeumok 2000/3, 9-13.) A megnyitó kitűzött időpontja 2000. március 10., az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának esztergomi ülése, majd utóbb 2000. augusztus 15., a rekonstruált épületrészek átadásának napja volt. A megnyitó mindkét alkalommal elmaradt, dr. Kovács Tibor a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mindkét alkalommal „Műemlék és felelősség" címmel mondta el bevezető beszédét (szerkesztett változatát lásd ugyanott: 4-5.) Az elmaradt kőtár-megnyitó hátterében egy szakmai megmozdulás és következményei álltak. A megbeszélésre - amelyet a múzeum munkatársai videó-felvételen rögzítettek - a helyreállítást és a felmerülő súlyos problémákat figyelemmel kísérő Szentesi Edit (művészettörténész, MTA Művészettörténeti Intézet) optimizmusának és hallatlan szervező munkájának eredményeként 2000. január 15-én Esztergomban kerülhetett sor. A megbeszélés célja volt: 1. a kőtári állomány jelenlegi állapotának (mennyiség, elhelyezés, csoportok) áttekintése 2. a múzeumi feladatok (leltározás (!), raktározás, restaurálás, művészettörténeti feldolgozás és kiállítás) számbavétele, a fontossági sorrend felállítása 3. e munkákra munkacsoportok alakítása 4. a rendelkezésre álló idő- és pénzbeli keretek felmérése. A vendéglátó a Vármúzeumot 1971 óta igazgató Horváth Béla volt. Meghívást kaptak a Nemzeti Kulturális Örökségvédelmi Minisztérium illetékes képviselői és a középkori kőfaragványokkal bármi módon kapcsolatba kerülhető szakemberek legjobbjai: művészettörténészek, régészek, kőrestaurátorok, geológusok, építészettörténészek, és a korszerű számítógépes adatfeldolgozásban jártas szakemberek, köztük az MTA, MNM, MNG, OMvH, ÁMRK, CEU munkatársai, az ELTE Művészettörténeti és Régészeti