Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

KIÁLLÍTÁS - Simon Anna: Esztergom új kőtári kiállítása

7. Esztergom, Vármúzeum. 12. századi, négy oldalán faragott, befejezetlen fejezet és a ráhelyezett, falpillérhez tartozó párkány a kiállításon (3. számú). Fotó: Simon Anna, 2003. hatóságért (például: pilisszentkereszti töredékek). Ezek művészettörténeti szempontból indokolható folyamatok, ám a faragványok elkallódása - még az utóbbi időkben is - nehezen menthető jelenség. Ugyanakkor az ezt okozó zavaros körülmények teszik lehetővé, hogy egy-egy rég látott darab (részlete) újra felbukkanjon az esztergomi raktárakban (például: Pannónia Regia kiállítás, MNG, 1994: a Porta Speciosa töredéke I-82.J, reneszánsz sírkőtöredék VII-29). A háború nem csak a kutatás megszakadását, de a háborús károk és az azt követő „rendrakás" a kőtárak romlásának kezdetét is jelentették. A régészeti kutatások a hatvanas évek elején indultak újra: 1961-62 között Méri István a Kaszárnya alatt és annak keleti oldalán, a bazilika nyugati homlokzata előtt, 1964-69 közt Nagy Emese a palota teljes területén és udvarán vezette az ásatást. A kaszárnya-épületben az addig benne lévő lakások kiürítése után, 1966-67-ben Horváth István vezetésével kezdődhetett meg a részleges falkutatás és régészeti feltárás. A 17-18. századi belső falak elbontásából itt is középkori faragványok kerültek elő. A hatvanas évek régészeti feltárásai érintették a korábbi kőtári területeket is. Az anyagot ezért több ízben - tételes letár felvétele nélkül - költöztették egyik helyről a másikra. (3. ábra) Ekkoriban létesültek a Lipót-teraszon az ideiglenes barakkok és a fogalommá vált féltető. A hetvenes évek múzeumi, raktári állapotairól vázlatos áttekintést ad Zolnay László, a korábbi igazgató (1953-58) a középkori Esztergomról írt könyvében. A megyei régészeti topográfia szerzői 1979-ben - mind az 1930-as évek faragványos és egyéb régészeti leleteiről, mind az időközben előkerültekről - megállapítják, hogy azok leltározatlanok, egy részük elkallódott. A Lapidarium Hungaricum első kötete 1988-ban a 3570 darabot számláló gyűjtemény 93 %-nak leltározatlanságáról tud. Egy-egy darab idő közben budapesti kiállítások kapcsán került méltóbb helyzetbe. Ezért látható ma a Porta Speciosa oroszlánja, a székesegyház egy 12. századi klasszicizáló oszlopfője (és egy ideig a trónszék is) a Magyar Nemzeti Múzeumban további 6 töredékkel együtt, és így került az 1978-as székesfehérvári Árpád-kori kiállítást követően az a 26 db töredék a Magyar Nemzeti Galériába, amely ott azóta is kiállításon látható, továbbá a múzeumi szervezet(lenség) sajátosságai miatt található még néhány az esztergomi Balassa Múzeumban.