Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

KIÁLLÍTÁS - Simon Anna: Esztergom új kőtári kiállítása

A III. Béla-kori palota kutatását követően 1970. augusztus 20-ra az érintett részeket ismét helyreállították, s egyúttal új kiállítás is készült (Szent István születésének ezredik évfordulója alkalmából, amit azonban megnyitását megelőzően politikai okokból le kellett bontani). A múzeum bővítése folyamatosan napirenden volt: 1971-ben Koppány Tibor készített programtervet. 1972-ben minisztériumi és városi tanácsi pályázatra 33 terv érkezett be. A pályamunkák egyikét sem tartották megvalósításra alkalmasnak. Megjegyzendő, hogy ekkor még sem Kaszárnya, sem a tervezett beépítés területén nem fejeződött be a kutatás, amely a hetvenes években csak megszakításokkal folyt. 1975-ben régész jelenléte nélkül bontanak a Kaszárnyában: az 1967-ben feltárt földszinti középkori téglapadlót és a boltváll betöltését elbontják, „megerősítik" a boltozatot. A feltárásokat 1979-től ismét Horváth István vezeti. A kaszárnya földszintjén feltárták a 12. századi kváderfalat. A nagy udvar keleti részén a tervezett múzeumépület helyén is megindult az ásatás: itt megtalálták a kora Árpád-kori keleti erődfal és kaputorony részeit, a feltöltésből szép számmal kerültek elő középkori faragványok. Az 1971-es programterv kis része megvalósult 1983-ra, amikor a város török alóli felszabadulásának 300. évfordulója alkalmából új állandó kiállítás nyílt, „Az esztergomi vár története" címmel. A korábbiakhoz csatlakozó „kazamata" helyreállított helyiségeivel bővült a kiállítótér (ezen kívül új bejáratot, előcsarnokot és kiszolgáló helyiségeket alakítottak ki). Az összesen 13 teremben az őskortól a vár utolsó török ostromáig, 1685-ig terjedő időszak került bemutatásra. A rövid vezetőt a kiállítás rendezője, Horváth István írta, s a Tájak Korok Múzeumok sorozat 169. számú füzeteként 1984-ben jelent meg. A látogatókat tehát egy várostörténeti öszszefüggésbe ágyazott kiállítás fogadta: a régészeti leleteket térképek, látképek, forrás-idézetek, az 1930-as évek munkálatait és az 1960-as évek ásatási eredményeit röviden ismertető tablók egészítették ki. E kereteken belül hangsúlyos szerepet kapott a középkori faragványos kőanyag egy része, összesen mintegy 130 darab. Első, 11-12. századi csoportjuk (82 db.) részben székesegyházbeli fejezet- és lábazattöredékekből, a Porta Speciosa töredékeiből és makettjéből valamint további, részben vörösmárvány töredékekből állt. A palota 1200 körül épült tereibe egy - azok harmincas évekbeli feltárását-helyreállítását 8. Esztergom, Vármúzeum. A székesegyház pillérrekonstrukciója (20. számú), a háttérben a vitrinben vörös-és fehérmárvány faragványok a 13. század elejéről. Fotó: Simon Anna, 2003.