Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

KIÁLLÍTÁS - Simon Anna: Esztergom új kőtári kiállítása

A teljességre törekvés ilyen szűk keretek között abban tudott megnyilvánulni, hogy a rendezők ízelítőt adnak a kőtárban képviseltetett legjelentősebb, legjellemzőbb stiláris és műfaji jelenségekből, illetve a különböző származási helyű faragványokból. így például a fent említett darabok helyett az 1200. körüli vörösmárvány produkciót eddig csak részben publikált, vagy teljesen ismeretlen farag ványcsop or tok reprezentálják, talán a kiállítás legérdekesebb részeként. Jól érzékelhető az a törekvés is, hogy eddig „raktárban" tárolt faragványokat mutassanak be (csupán 5 darab szerepelt a korábbi állandó kiállításban). A bevezető idézetben említett „első eredmények" tehát mindenképpen figyelemre méltóak. Igaz, e koncepció nyomán a nagyközönségnek talán kevésbé látványos, a szakma számára azonban jelzés értékű kiállítás jött létre, amely mutatja, hogy az ország egyik legrangosabb kőfaragvány-együtteséért felelős múzeum végre megkezdte a rá bízott anyag tudományos feldolgozását. Esztergom volt a magyar királyság első évszázadaiban a legfontosabb országos központ: a várhegy területén a 10. század végétől a fejedelmi, majd királyi és az érseki székhely osztozott. Mára a védművek egy részén kívül az egykor itt állott középkori épületek közül a királyi, később érseki tulajdonba került palotának vannak jelentős fennálló maradványai. A várhegy északi részén Géza fejedelem palotája, illetve a korai érseki palota, a 2. Esztergom, Vármúzeum. Részlet a Lux-féle kőtárról, 1930-as évek vége. Az ív mögött a mai várudvar, előtte az 1980-as évek elején kialakított múzeumbejárat-előtér területe. Jobbra az ív mellett a székesegyházból való, előttük pedig - e kiállítás előkészítése során - piliszszentkeresztiként meghatározott pillérfők. Fotó: KÖH Fotótár, ltsz. 20.712. neg.