Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

KIÁLLÍTÁS - Simon Anna: Esztergom új kőtári kiállítása

3. Esztergom, Vármúzeum. Részlet a várudvarról 1976-ban. Jobbra a - ma már dömösiként azonosított kosalakos fejezet (2. számú) még az 1930-as évekbeli rendezésnek megfelelő helyen, körülötte azóta bezsúfolt töredékek. Fotó: Mihalik Tamás. KÖH Fotótár, ltsz. 106582. neg. feltételezett Szent Vid-kápolna, a Szent István protomártír-templom, a Szent Adalbertszékesegyház és tőle északnyugatra a préposti ház, délre a monostor csak kisebb részt régészeti módszerekkel, nagyobbára a képi és írott források filológiai elemzésével ismerhető meg valamelyest. Minthogy a török-korban - eltérő mértékben - romossá vált épületek maradványait a klasszicista székesegyház építését megelőző tereprendezés (1763, 1821-től) végleg eltörölte, - ahogy azt az Esztergom középkori művészettörténetével, a helyreállításokkal vagy a múzeum ügyével foglalkozó szinte minden hozzászóló hangsúlyozza - az egykori épületekre vonatkozó elsőrendű forrásaink maguk a kőfaragványok. A mai Vármúzeum gyűjteménye a Várhegy pusztulásával, majd régészeti feltárásával párhuzamosan alakult ki. A töredékek kisebb, ránk hagyományozódott része a megfelelő épületrészek romlása, bontása után sem került földbe. Egyes faragványokat - részben még eredeti helyükön, vagy annak közelében a romok közt - Széless György leírása említ a 18. században. Mások az 1820-as évek a bontásai során kerültek elő, ezeket Mathes Nepomuki János dokumentálta. A megmentett faragványok nagy részét a Prímási palota gyűjteményében, majd 1938-ig a bazilika Mintatermében őrizték (néhány sírkő ma is az altemplomban található). A századfordulón több forrásból is van adatunk: az 1896-