Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

KIÁLLÍTÁS - Simon Anna: Esztergom új kőtári kiállítása

1. Esztergom, Vármúzeum. A lakótorony helyreállított szintje felülvilágítós, vasbeton födémmel, 1930-as évek vége. Balra elöl, a lépcső mellett a később elbontott reneszánsz járószint részlete, a terem hátsó fala mentén és az osztófalon festett kváderek, illetve a helyiség beomlott boltozatának részletei. Fotó: KÖH Fotótár, ltsz. 23304. neg. szerint való bemutatására a kiállításrendezéssel párhuzamosan „újraindult" feldolgozás előrehaladtával, egy nagyobb szabású kiállításban számíthatunk. A „korszak legfontosabb emlékei" kifejezés feltehetően csak a stílustörténeti hangsúlyok („műhelyek"), és nem a feltétlenül kulcs-emlékek szerepeltetésére vonatkozik. így - nem véletlenül - hiányoznak például a Szent Adalbert-székesegyház Porta Speciosa-jának részletei. Közülük is több faragvány az ezidőtájt ugyan részlegesen látogatható, de igencsak megkopott és immár foghíjas régi állandó kiállításon maradt. A püspöki trónus és más egykorú faragványok az újonnan épült északi, ún. kis román palotában nyílt helytörténeti jellegű kiállításba kerültek. Természetesen az esztergomi Balassa Múzeumban, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria budapesti kiállításainak részeként látható várhegyi faragványok is egyelőre (?) ott maradtak. Átfogó bemutatásra a rendezők nem is vállalkozhattak: adottságként kellett elfogadják a múzeum vezetése által biztosított 320 négyzetméter alapterületű, keskeny, hosszú kiállítótermet, valamint az előkészítésre szánt pénzt és legfőképpen időt és az ide összpontosítható kutatói kapacitást. A kőtár anyagának túlnyomó része (a kiállított daraboknak megközelítőleg 25-28-szorosa!) ma raktárban van, feldolgozásra, restaurálásra vár. A Vármúzeum kiállítási helyszíneinek megosztottságán, illetve a különböző kiállítások közti átfedéseken is az ideiglenesség érződik.