Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Tolnai Gergely: A komáromi erődrendszer műemléki szemmel

elbontották, s a falak mellé egy - utóbb többször átépített - kazamatarendszert készítettek. A végén az egészet vastag földtöltéssel fedték le, hogy jobban ellenálljon a fölülről érkező lövedékeknek. Az eredeti bástyákat pedig a későbbiekben átépítették, a fülek mögötti területeket beépítették, így egyenes falsíkokat nyertek. Ezeknek a munkáknak köszönhetően a 16. században épült vár jelenleg már a 19. századi védelmi elveknek megfelelő képet mutat. Az Újvár (2. ábra) övezőfalait a 19. században hasonló stílusban átépítették: korábbi felépítményeit elbontva földtöltéssel koronázták a falakat. Ezen erőd legérdekesebb része - bár egyelőre csak nehezen látogatható - az a kaszárnyatömb (a melléje épült parancsnoki épülettel együtt), mely gyakorlatilag belső védővonalként szolgál a falakon áttörő ellenséggel szemben. Az ötszög alakú épülettömb középső sarkán, illetve a rövidebb oldalak záródása közelében kialakított, kiugró bástyaszerű építményből a laktanyatömb külső homlokzatát oldalazni lehetett, s a hosszanti falakból erre az oldalra csak lőrések nyílnak. Az épülettömb ablakai, folyosói és bejáratai mind az épületszárnyak által bezárt belső udvarra néznek. A 19-20. században a falak előtt és mellett húzódó árok- és sáncrendszert betöltötték, helyén részben parkolókat, raktárakat alakítottak ki, illetve a nagy-dunai oldalra a hajógyár iparvágányait kerültek, így az Öreg- és Újvár külső védművei már nem láthatóak. Az európai erődépítészet történetében ennél azonban sokkal kiemelkedőbb jelentőségű a Nádor-és a Vág-vonal. (3. ábra) 3. Komárom, erődrendszer. A Vág-dunai hídfőerőd és sáncrendszerének alaprajza. Rajz: Tolnai Gergely, 2001.