Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Szilágyi István: Az epreskerti Kálvária

függesztették fel őket. Ha érdekes kérdés is, hogy milyen kiosztással sikerült a 14 képet az építmény adottságaihoz illeszteni, ennek számomra leginkább használati vonatkozásai vannak.

14 Ezek és a divat is diktálhatta, hogy az 1822. évi vizitációhoz fűzött kiegészítésben már konkrétan megfogalmazták, hogy adományozók költségén stációkat akarnak emelni, és utaltak a kivitel egyes részleteire is.

15 Ma csak az 1846. évi vizitációból következtetünk arra, hogy ezek a stációk időközben el is készültek, de sem az építés idejére, sem az építményekre nincsenek adataink.

16 Az 1822. évi vizitáció kiegészítése abból a szempontból is fontos, hogy a kálvária körüli fásítást és a kálvária elkerítését a stációk építésétől függetlennek tekinthessük. Lipszky 1810. évi térképén

17 és Hayek Ignác 1811 körüli térképén

18 még nyoma sincs ennek; ismereteim szerint csak az 1830-as évektől ábrázolták, s ez korábban azt a tévedést támogatta, hogy a két dolog időben összetartozik. Kétségtelen, hogy az 1838-as árvíz során tűntek el a kálváriához tartozó stációk, s fennmaradó nyomaikat véglegesen a városfejlesztés számolta fel, miután Gerlóczy alpolgármesternek sikerült a Stáció utca szabályozási vonalába eső összes telket megváltani.

19 Az új stációk létesítésének igénye sem ezzel a pusztulással függ azonban - mint láttuk össze. Egyszerűen megváltozott a még a középkorból örökölt szokás, miszerint a kálváriához induló körmeneteket a város egyik templomából vezetik ki; az egyébként akkor már nagyvárosias Pesten ez gyakorlati okokból is nehézségekbe ütközött volna. A helyzetet az 1777-ben megalakított józsefvárosi plébánia nyilván már korábban is megkérdőjelezte, s a II. József megszorításait követő idők kedveztek egy más szellemű újrakezdésnek. Ezeket a szempontokat is figyelembe véve tartom értelmezhetőnek Ritoók Pálnak a régi stációkra vonatkozó megállapítását, miszerint „a helybeliek nem találták őket megfelelőnek".

20 Ha az új stációk az 1822. évi vizitációt követően el is készültek, azokat vagy túlságosan is sebtében, gyengén építették meg, vagy valamilyen erőszakos beavatkozástól (pl. az 1848-49-es szabadságharcban) pusztulhattak el. Mindenesetre nem jelentettek „végleges" megoldást. A Religio 1857. I. félév 23. száma Hírfüzér rovatában ugyanis ezt olvashatjuk: „Pest. József-külváros szélén a kálvária előterén az akáczfák alatt két sorban magán adakozásokból nt. Surjánszky Antal plébános úr keresztúti 14 igen csinos állomást emeltetett. Az állomásképek most rakatnak föl, már 7 állomás egészen készen van, fekete vasárnapig az egész keresztút beleend végezve. Isten áldása mindazokon, kik a hitélet buzdítására ily hatályos tervek kivitelén működnek."

21 Surjánszky Antalt (1815-1906) 1854. július 12-én választották meg józsefvárosi plébánosnak. Kezdeményezése ettől az időtől feltételezhető. írói hajlamú ember volt, s mint ilyen, 1851 és 1857 között szerkesztette a Katholikus Néplapot.

22 Ezt használta fel arra, hogy a nyilvánosság előtt elszámoljon a gyűjtés eredményéről és az összeg felhasználásáról. Az 1857. 12. szám Különfélék rovatában közölte, hogy „A józsefvárosi plébániakerületben létező kálváriánál a tervezett statio kápolnák is befejeztetvén, a közajtatosságnak átadattak, ..." A nevükre emelendő stáció kápolnákért mindenkinek 80 forintot kellett fizetnie. Az említett személyek mind polgárok. „A 14. Statio-kápolna Bendenritter Mátyás első templomatya nevére íratott, ki a 80 ftot meghaladó áldozattal az építéshez szükséges anyagok behordását eszközölte." Az elszámolás részleteiből az építményekre vonatkozó-