Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Szilágyi István: Az epreskerti Kálvária

1. Budapest, az egykori józsefvárosi kálvária épülete az Epreskertben. Szilágyi István: Kálváriák. Budapest, 1980. 11. kép ria egyes stációit, amelyek az utca felől nyitott fülkék, de tömegükkel, főképp azonban alaprajzi kontúrjukkal beleolvadnak a házak körvonalrajzába. Ez teszi lehetetlenné, hogy a régi térképekről helyük és számuk megállapítható legyen. Mindenesetre, ezekben a fülkékben állhattak az 1780-as vizitációban említett szobrok, amiket a kálvária költségén tartottak fenn.

10 A kálvária és a Stáció utca összetartozását mutatja az is, hogy „a Kálvária-hegyre vivő úton (a mai Baross utca) lámpák sorfala vezetett, melyeket a Kálvária agg remetéje, Weinraich Fülöp szerzett be 144 frton, nagyobbára méhes után bevett jövedelmét fordítva e kegyes célra. Ö is gondozta azokat mindaddig, míg József császár rendelete további áldozatkész működését lehetetlenné nem tette .. "

u A stációk számát a kutatás hétben valószínűsítette. Ikonográfiájáról közelebbit még nem tudunk. Az mindenesetre biztos, hogy nem a ma általános 14-es rendszerhez igazodott. A korszerűsítés igénye tehát korán felmerült. Nem véletlen, hogy az 1756. évi vizitáció vissza akarja szorítani a ferencesek jogtalan buzgólkodását,

12 hiszen a búcsúengedélyekkel is kitüntetett új, 14 stációs rendszer csak 1731-től él és éppen szerzetük kiváltságai révén terjed el fokozatosan. Az adat azt is bizonyítani látszik, hogy nem a ferencesek voltak a körmenetek tartásának korábbi jogosultjai. Az ájtatosság korszerűsítésének igénye magyarázza, hogy Joseph Sieder 1818-ban stációképeket adományozott a plébániatemplomnak.

13 Véletlennek tekintem csupán, hogy mivel ott nem tudták elhelyezni, kihozták a kálváriára, s az árkád belső falára