Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2004. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója (Budapest, 2004)

MŰHELY - Szilágyi István: Az epreskerti Kálvária

MŰHELY 105 Szilágyi István AZ EPRESKERTI KÁLVÁRIA Az egykori józsefvárosi, ma ismertebb néven epreskerti kálvária a magyar építészet- és művészettörténet nagy rejtélye. Két dolog jelent a kutatók számára már jó száz év óta nagy kihívást. Az egyik a talán egyedülálló építmény alapsémájának forrása, a másik magának az alkotónak a személye. A két kérdés persze értelemszerűen össze is függ, de máig megoldatlan. A kálváriával kapcsolatos ismereteink legutolsó, kiváló összefoglalását Ritoók Pálnak köszönhetjük. A Hild-Ybl Alapítvány keretei között 1994-ben elkészült dokumentáció részét képező tanulmány számba veszi az eddigi feltételezéseket, de azokat - nagyon helyesen - nem igyekszik szaporítani. Érdeme leginkább az, hogy a pozitíve tudott ismereteket tárja elénk, de rávilágít azokra az értelmezési zavarokra is, amelyek ezek kapcsán óhatatlanul felmerülnek. Helyesen állapítja meg, hogy a kutatók eddig jórészt csak az építménnyel foglalkoztak, s a kálvária együttes egészét alig vizsgálták. Pedig a történet nyitott kérdéseinek egy része valószínű ehhez a művészeti szempontból elhanyagolt, lényegtelennek tűnő kérdéscsoporthoz kapcsolódik.

1 Én magam évtizedek óta foglalkozom az európai kálváriákkal. E munka kapcsán fokozatosan rá kellett jönnöm, hogy a kálvária, mint sajátos jelenség, egy összetett, sok gyökérből táplálkozó, korban is változó funkció. Az alábbiakban mégis tartózkodom attól, hogy ezeknek az általános ismereteknek az alapján a témát további feltételezésekkel terheljem, csupán néhány értelmezési lehetőségre szeretnék rámutatni, illetve közölni pár újabban előbukkant, a szerző által nem ismert kiegészítő adatot. Egy vagy két kápolna volt-e? A nagy gonddal összeszedett adattömeg sok ellentmondása,

2 ami a kápolnára, illetve kápolnákra vonatkozik, véleményem szerint egyik lehetőségként úgy oldható fel, ha elfogadjuk azt a még a 18. század első felében is dívó, de évszázadokkal korábbi szokást, hogy ugyanis minden jelentős kálváriánál külön építettek egy, a hívek befogadására alkalmas kápolnát vagy kálvária építményt, s külön egy jeruzsálemi előképekre visszavezethető Szentsír-kápolnát. E kettősség Európa-szerte ismert mintapéldája a még az 1481-1504 közötti években, a reformáció előtt létrejött görlitzi együttes.