Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Mád, rabbiház és iskola (Bartos György - Simon Anna)

szinten, de a zsinagóga felől nézve jelenleg is csak földszintes - bizonytalan kiterjedésű és funkciójú épülethez. Kiterjedését a későbbi toldásokat megelőző bontások, falak átépítései teszik bizonytalanná: ma csak ezt az északkeleti sarkot ismerjük, valamint a már említett támfal által meghatározott keleti homlokzatot, amely 75 cm vastag, sárba rakott kőfal volt, ahogy azt egy ponton sikerült megfigyelnünk. Nem tudjuk azonban, hogy ez meddig futott dél felé, ahogy azt sem, hogy az északkeleti saroktól induló másik fal milyen hosszan futott a domb, a zsinagóga irányába. Tehát a korai épületnek sem hosszát, sem traktusmélységét nem ismerjük. A második építési periódus mind fennálló tömegét, mind részletformáit tekintve meghatározó a mai épület történetében. Ekkor - a korábbi épületet is teljesen újjáépítve, annak alépítménye, vagyis támfala elé - az északi telekhatár mentén felépítették a kétszintes keleti szárnyat. Az ilyen módon L alaprajzúvá alakított ház homlokzatai elé alul falazott pilléres, a felső szinten kőoszlopos loggiát építettek. A bővítés mészhabarcsba rakott kőfalakkal történt, ezek kevéssé datálhatok, de a téglaboltozatok típusa (a fiókos dongaboltozatok mellett csehsüveg-boltozatok is) és téglaanyaga (pozitív CIA bélyeggel), amely a falakban kialakított fűtő- és kéményszerkezetek tégláival is megegyezett, tágabban a 18. század második felére datálja ezt a periódust. A CIA téglabélyeg legvalószínűbben Aspremont II. János Gobertre, (1757-1819), Rákóczi Julianna unokájára utalhat. A keleti szárnyban ennek a periódusnak az osztófalai is megmaradtak, itt csupán az ajtókat szűkítették be. Ez alól kivételt jelent az 1.2. szoba nyugati bejárata, amelyet 196162-ben befalaztak, helyette az új bejáratot máshol, az 1.1 felőli fal áttörésével képezték ki. Azonban, az észak-déli szárnyban a későbbi bővítés és az új tértagolás kialakításakor nyom nélkül eltüntettek több osztó-, és főfalat, így ebben a szárnyban csak feltételezéseink lehetnek a második periódusbeli épület nyugati és déli kiterjedését illetően. Bizonyos az, hogy a keleti szárny épületszerkezeteivel megegyezőek csak a lépcsőfeljáró és a loggia mögötti szakaszon, valamint egy traktus mélységben fordulnak elő (1.3. és 1.6. helyiségek). Ennek az egységnek ma is fennálló vastag nyugati kőfala teljes egészében nyílások nélkül épült meg, de sem az ehhez tartozó északnyugati sarok, sem a szárny déli végfalának helye nem került elő. Ennek a hiánynak az oka a későbbi periódusokban történt bontásokban és átfalázásokban kereshető: az 1.3. szoba északi falát az 1961-62-es építkezés során szinte teljes hosszában újrafalazták, két ablakát áthelyezték, míg a loggia déli végének irányában - ahol a szárny déli végfalát sejthetjük - már a 3. periódusban történt bővítéskor egy átjáró-folyosót alakítottak ki. Mindehhez lebontották az addigi végfalat. Ennek a végfalnak a helyét - az alaprajz rendszerének ettől a vonaltól délre történt jelentős megváltozása miatt, de bizonyos szerkezeti logikából (a loggia homlokívének megtámasztásából) következően is - a mai padlásfeljáró déli falának helyén valószínűsíthetjük, habár kutatásaink sem a kerítőfalon, sem a betonaljzat felbontása során nem tárták fel ennek nyomait. Az így körülhatárolt épületben sikerült elkülönítenünk három funkcionális egységet: alul egy szoba-konyha-kamrás lakást, a felső szinten egy nagy konyhából (1.6.), egy ebből nyíló szobából (1.3.), majd egy onnan nyíló nagyobb, boltozott szobából (1.2), a helyi hagyomány szerint „a rabbi szobájá"-ból álló nagyobb lakást, valamint egy nagy