Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Komlóska-Pusztavár (Feld István - Gál Viktor)

Komlóska-Solymos, Pusztavár. Kutatási alaprajz Nováki Gyula 1997. évi felmérésének felhasználásával. 1:200. Rajz: Feld István, 2002. csán jelenik meg a forrásokban, de 1398-ban, a családok kihaltával már mint „Castrum desolatum et corruptum Solmus appelatum" említik. Azóta folyamatosan pusztul. Az ez évi feltárások három helyszínen zajlottak. Egyrészt az északi várrész egy újabb, keleti pontján vizsgáltuk a várfalhoz kapcsolódó rétegeket, másrészt a két várrész keleti találkozási pontját kutattuk annak érdekében, hogy ellenőrizzük, hasonló-e itt a falak egymáshoz való viszonya az előző évben a nyugati részen megfigyeltekhez. Munkánk legjelentősebb részét azonban a déli várrész kerek tornya keleti oldalán végzett kutatás jelentette, ahol sikerült tisztáznunk az építmények alaprajzi helyzetét és a külső törmelékrétegek vastagságát. Az északi várrészben nyitott kutatóárokban a felső, vékonyabb humuszos részt leszámítva átlag 50 cm vastag, egységes köves feltöltés jelentkezett az altalaj felett, melyből durvább csigavonaldíszes és finomabb festett középkori edénytöredék, vasszeg, kevés patics, valamint őskori cserép és obszidián is előkerült. E leletek többsége - hasonlóan az előző évben ásott árkokból származókhoz - minden bizonnyal elsősorban a vár építésekor kerülhetett a feltöltésbe. Az északi és a déli várrész keleti kapcsolódásánál nyitott szelvényben mintegy 4 m hosszan tártuk fel a közös keleti falat, amely azonban - eltérően a nyugati oldalon az előző évben megfigyeltektől - nem mutatott semmiféle elválást. Ez ugyanakkor még nem jelenti azt, hogy együtt épült volna fel a két várrész, hiszen újjáépítéssel is számolhatunk, s még amúgy sem sikerült tisztáznunk a két várrészt elválasztó fal viszonyát a feltárt keleti falhoz. A déli várrész kerek tornyának kutatása során megállapítottuk, hogy annak déli részén 150 cm vastag, nagyköves omlásréteg alatt jelentkezik a természetes sziklafelszín, így a toronybelsőben még mintegy 100 cm vastag omladék eltávolításával tárható csak