Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Gödöllő, Grassalkovich-kastély. Falképkutatás (Rády Ferenc)

tői kapott felkérés, majd megbízás alapján vágtunk bele az akkor tíz éves, (inkább) csak kutatást jelentő feladatba. A falkutatás eredményei - a színház rekonstrukciójának szempontjából lényeges részleteket feltáró, de az építészeti összképet tekintve is - meghatározó jelentőségűek voltak. Olyan, a rekonstrukció során figyelembe veendő szempontokra világítottak rá, amelyekről a korábbi levéltári és irattári kutatások nyomán egyáltalán nem lehetett tudomásunk. A Migazzi szoba a barokk színház kialakítását megelőző időszakban jött létre, az első szárny végszakaszában emeleti helyiség, mely az első és a második lovarda becsatlakozási vonalától nyugatra áll. A kastélyszárny ezen toronyszerű végében keletre, délre és nyugatra nyílt kilátás. Toronyszobának felelt meg, ahogy a kastély átellenben lévő (ma a 7. és 8. szárny találkozásánál álló) saroképület is. Mindkét egymásnak megfelelő pozíciójú, toronyszerű épületrész pincetere fölött - azonos módon - keresztboltozatos földszinti tér állt. Az egyformán széles falakon álló toronyépítményt később átalakították. A hármas térszint rendet a le- és feljáró lépcső megléte őrzi és igazolja. E fölött a továbbfutó csatlakozó szárny funkciója változott, a barokk színház ellátásához, a díszletek ki- és beszállításához alakítottak ki megfelelő méretű ajtónyílásokat. A helyiség oldalfalai plasztikus párkánnyal voltak lezárva, s felette holkerív hajlott a mennyezetsíkba. A 2002. évben a Migazzi szoba helyreállítása előtti kutatás befejezését végeztük el. A helyiség eredeti szintjét, valamint az akkori nyílászárók könyökmagasságát az 1986os kutatást követően megadtuk, de nem vették figyelembe. Akkor megállapítást nyert a szoba mennyezetének záródása is, az oldalfal és a mennyezet összekapcsolását biztosító úgynevezett holker áthajlását meghatározó adatsor. Miután nem a helyiség eredeti padlószintje került visszaállításra, a függőfolyosó önálló szintmagasságot kapott a tervezés és kivitelezés során. (A régi szintet bizonyító fagerenda fészkeit a helyreállítás során szüntették meg.) A több ezer atmoszférás nyomással a talajba vitt, híg cementanyag révén kíméletlenül megmozgatták a falakat. Az áthidalók kivétel nélkül megmozdultak, leválások keletkeztek, és fellazultak a festett vakolatrétegek, amelyeket csak fáradalmas munkával lehetett újból a falazatra rögzíteni. A zsaluzott betonmennyezet készítése során cementlé és bizonyos ipari ragasztók filmrétege csurgott a falképtöredékekre. Hatásuk pusztító volt! Megemlítjük a munka indulása idején a talajfelszín alól előkerült festett helyiség kérdését is, miután mi már 1986-ban egyértelműen bizonyítottuk a saroktorony alatti mélypinceszint létezését, mely eredetileg felszín feletti objektum volt. Már akkor megállapítottam az első lovarda tájolásának szögeltérését a később ráépített a második lovardához viszonyítva. Az összetartozó épületrészek kérdésében a konkrét falcsatlakozások elemzésének, vizsgálatának, szükségessége a végső bizonyítás. A ma Sörpincének nevezett helyiség eredeti nyílásrendje a következő volt. A két főbejárat az északi oldalra eső, hosszirányban elhelyezkedő boltozatsor tengelyében nyílt. Később a délkeleti oldalra helyeződött át a főbejárat, és az északnyugati bejáratot megszüntették.