Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Gödöllő, Grassalkovich-kastély. Falképkutatás (Rády Ferenc)

Az ún. kisebédlő falképei A díszterem előtt található kisebédlő a lépcsőházból nyílik közvetlenül. A díszteremmel, a két oldalfolyosóval és a lépcsőházzal egy-egy magas kétszárnyú ajtó kapcsolja össze. A falkiosztások által hat képmezőnyi felület kívánkozott megfestésre a barokk korban. Ezeknek a felületeknek a felfedezése, feltárása akkor minden információ és levéltári adat híján történt. Ezzel a jelenlegi elemzéssel a Migazzi szoba helyreállítását közvetlenül megelőzően, 2002-ben foglalkoztam, és úgy gondolom, tanulságokkal szolgál a kastélyszínház szempontjából is. A terembe belépve, jobbra a kályha mellett, a kályha és a folyosóra vivő ajtó közötti rövid falon, a tavaszi munkálatok láthatók. A puttók hajtásokat nevelnek, az egyik puttó kezében vizeskanna utal a vízkultúrára, a másik alak már a hármas levelet hajtott palántát emeli szeme elé. E kép felett a víz adta termés, a halastavi halászat életére utaló attribútumok elegye a mindenkori tavaszi munkák világát villantja fel. A kályhától balra, a díszterem bejárati ajtaja felőli falmező a nyári időkre utal. Az aratásba belefáradó, szemlélő, álló, kezében sarlót tartó, szalmakalapos puttó figurája mellett egy ülő, búzakévét karoló alak látható. Felette a nagy földek, a tervezett vetéstáblák létrehozásához és műveléséhez való korabeli eszközök csokra, a földmérő eszközök és földmérő tervrajzkép eszközök körében sarló és kasza látható. A 19. század elején élt nemes Nagyváthi János szól arról, hogy a súlyos fejű magyar búza aratásához a modern kasza nem lesz megfelelő eszköz, az arató csak sarlóval lesz képes a nehéz kévék döntésére, kezelésére. A képen a kasza „nyitottabb" mint az azóta kialakult, majd meghonosodott formájú és pengéjű, magyar kasza. A harmadik kép puttói az őszi idő munkáival foglalkoznak. Szénagyűjtő, hoszszú nyelű gereblye látható a bal oldali alak kezében. Fejük felett, már túl a kereten az őszi, éjszakai vadlúd vonuláskor színre lépő vadászat témája együtt jelenik meg a Szent Márton napi libakultuszra történő utalással. A telihold korongjában derengő, hatalmas, kiterjesztett szárnyú lúdfigura grisailles színekkel jelenik meg a képen. A negyedik kép a télidő foglalatosságait idézi. Rostélyon gesztenyét süt a két puttóalak. Felettük a képkeretre építve a tél örömeit kihasználó mulatságok, a fakutya, (korcsolya) korabeli ábrázolása jelenik meg. Az ötödik kép (a belépőnek háttal) az összes évszakra jellemző, fő mulatságra utal, a színház világát jeleníti meg. Az egyik puttófigura, kezében kottalappal a daljátékok énekes színész-szereplőit idézi. A mellette ülő, balettcipőjét kötő puttó a táncjátékokat jelképezi. Felettük holdkorong, mint a szemközti, harmadikként említett képen. A hold a mindenkori színházi események kedves időpontját, az alkony utáni időket is szimbolizálja. Mindenfelé a színházi játékok tárgyi elemei: színlapok, kották, álarcok, hangszerek, a színtér és színpadtér tárgyi kellékei mutatkoznak. A hatodik kép ugyancsak nem kötődik konkrét évszakhoz, a vadászatnak van szentelve. A két puttót nyíllal és lándzsával, klasszikus vadászfegyverekkel ábrázolták. Felettük a vadászat élő és élettelen eszközei figyelhetők meg. Középen vadászsólymok