Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Szentgál, református templom. A szószék restaurátori kutatása (ifj. Bíró László - Jeney Zoltán - Szalay György)

gazdagság, plasztikai élmény nem található több az enteriőrben, a festett karzatmellvéd és az eredeti padok díszítése inkább a korszakra jellemző népies puritán szemlélet jegyében készültek. Figurális díszítés helyett a szószék hátoldalán és a kosár betétjeiben ornamentális faragások helyezkednek el. Allegorikus szobrok: puttók, angyalok helyett lángoló vagy virágfaragással ékesített vázák találhatók a hangvető párkányán és a lépcsőfeljáró korlátján. A hangvető alján találtuk meg az egyetlen „figuratív" ábrázolás nyomát: a hiányos dicsfénykoszorúban a szentlélekgalamb sziluettje látható. A szószék az átfestések és javítások ellenére is barokkos hangulatot áraszt. A kutatások alapján az eredeti felületek gazdagabb színezésűek voltak. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen, Pák András restaurátor hallgató által készített rétegcsiszolatok vizsgálatai is megerősítették megállapításainkat, hogy az építményen az első átfogó átdolgozás az eredetihez közeli színezést használt. Az aranyozások mellett eredetileg használták a korra jellemző ezüstlüszter technikát is, melynek nyomait például az ornamens faragásokon, vagy a vázák lángdíszein az olajos kötőanyagú átfestések zöld és vörös színei alatt találtuk meg. A hangvető tetején felhők közül kiemelkedő aranyozott, dicsfénykoszorúval övezett könyv fölött korona áll, rajta festett bibliai idézet: " Az ÉN LÁBOMNAK SZÖVÉTNEKE A TE IGÉD, ÉS AZ ÉN ÖSVÉNYEMNEK VILÁGA". A felirat másodlagos, alatta az eredeti írás nyomaira bukkantunk, mely állapota, értelmezhetősége természetesen csak egy teljes feltárás után derülne ki. A hátoldal egy ál keretbetét szerkezetű falra szerelt, táblásított deszkasor, mely a kosár padlószintjétől a hangvető járószintjéig tart. Színezése: kék márványozott keretbe foglalt fehér mező, benne faragott, festett virágfüzér. A fehér mezőt a vastag kék márványkerettől kovácsoltvasszegekkel rögzített, aranyozott ornamentikakeret választja el. A hátoldalt csak a könyöklő szintje fölött festették, a „takarásban" lévő rész festetlen fenyőfa. A szószékkosár egy-egy négyzet alaprajzú, golyvás párkányon álló szerkezet. A kosár kihasasodó, alul-felül gazdagon tagolt, párkányok közé fogott ál-keretbetét szerkezet. A betétekben fehér alapon zöldre és vörösre festett virágfüzérek láthatók. A betétek széle kék, külső kerete a lizénákkal és párkányokkal együtt vörös alapon sárgás eredetű márványfestés. Az oldalsíkok találkozását kihangsúlyozó lizénák tetejét és alját egy-egy csigából induló, aranyozott akantusz ornamentika gazdagítja. A lizénák középmezője szintén fehér színű. A cseppentő egy fordított állású gúla formájú dobozszerkezet, mely a fal felé nyitott. Zöld alapon fehér betétek, vörös áttört lizénák és aranyozott ornamentika fonattal díszített tagozat. A lépcsőfeljáró tömör, hármasosztású, ál-keretbetét szerkezetű korlátmellvéddel kapcsolódik a feljáró aljához rögzített ajtó keretéhez. A vörös márványfestésű párkányok között a betétek fehér színűek. Az ajtókeret a felső íves, profilozott zárással szintén vörös színezésű, függőleges deszkáin megtalálhatóak az eredeti ajtó diópántjai. A lépcsőfeljáró aljára egyszerű deszkasort helyeztek az egyik felújításkor, melyet sötétbarnára festettek.