Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Szentgál, református templom. A szószék restaurátori kutatása (ifj. Bíró László - Jeney Zoltán - Szalay György)

A korlátmellvéd betétosztó lizénái fölött a korlátra egyszerű plintoszokra helyezték a vázákat. Az ajtókeretre helyezett váza nagyobb méretű a többinél de színezése ugyanúgy kék és fehér, zöld és vörös, virágmotívummal a tetején. A szószék egészét egy elsárgult lakkozás fedi, mely nagymértékben befolyásolja a színek jelenlegi megjelenését. Az aranyozásokat többször javították átdolgozták. Sok helyen feltételezhető, hogy az eredeti fémszínezést megváltoztatták, ez elmondható az eredeti festett felületekről is. A szószék statikai állapota tűnt a kutatáskor a legtragikusabbnak. A kosár a könyöklő magasságában, szemmel láthatóan kibillent helyéről, 3-4 cm-nyit eltávolodott a falkontakt helyzetétől, jobbra a lépcső felé lefordult. Alul a cseppentőrészhez támasztott deszkával próbálták a helybéliek megelőzni a kosár látványából logikusan várható „leszakadást". A kutatás megrendelését voltaképpen ez az életveszélyesnek minősíthető helyzet motiválta a megrendelő egyházközség részéről, hiszen a református liturgiában igen fontos szerepet játszó szószék állapota nemcsak a prédikáló lelkész, hanem a közelben elhelyezkedő hívek testi épségét is fenyegette. A kutatás során ezért újabb alátámasztásokkal biztosítottuk a kosarat, majd részlegesen megbontottuk a cseppentő faragott burkolatát, kiemeltük egy amúgy is meglazult szegmensét, hogy a falba épített gerendák állapotát is vizsgálni tudjuk, hiszen feltételezhető volt egy rovarfertőzésből következő faanyag-károsodás, vagy a falba épített gerendavégek kilazulása. A valóság szerencsére kevésbé tragikus, mégis azonnali beavatkozást igénylő képet tárt elénk. A tölgyfagerendák bár kismértékben fertőzöttek (ezeket természetesen kezeltük), de statikailag jó állapotban voltak, nem mozdultak el helyükről. Kiderült, hogy a kosár járószintjének deszkázata „csúszott" le a gerendáról, és ez okozta a kosár ferdeségét. Ráadásul a járószint deszkázata tartja a ráhelyezett kosármellvéd káváját és az alul függeszkedő cseppentőt is, de a kötést biztosító faszögek többsége a szószék egész építményét érintő rovarfertőzésből következően már elvesztette szilárdságát. A lépcső és a templom járószintjének viszonyát vizsgálva kellett rádöbbennünk, hogy a szószékkosár kibillenését egész egyszerűen emberi beavatkozás okozta. A szószék alatti pad elvételekor feltárult előttünk a templom eredeti téglaburkolata, melyre egyszerűen rárakták a habarcsba ágyazott, újabb keletű, rideg járólapot. így az egész templomban 4-5 cm-rel emelkedett a járószint. A szószéklépcsőhöz érve levágták az alsó lépcsőfokot, majd visszaengedték az új járószintre. A lépcső viszont nemcsak a kosár járó deszkáihoz volt stabilan bekötve, hanem készítésekor a lépcsőmellvéd is erősen rögzült a kosár mellvédjéhez, így az emeléskor együtt mozdult az egész lépcső a kosárral. Bár sem a megrendelővel kötött szerződésünk, sem a kutatási pályázat nem tartalmazott restaurátori tevékenységet, etikai szempontjaink nem engedték meg, hogy ezt a balesetveszélyes állapotot - eredményeink ismeretében - ne szüntessük meg. így a gerendák és a belső szerkezetek rovarfertőzésének provizórikus megszüntetése és részleges konzerválása után a gerendákon elcsúsztatott járószintet és szószékkosarat, a vele együtt mozgó lépcsőfeljáróval visszaemeltük eredeti helyzetébe oly módon, hogy a lép-