Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2002. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Pécsvárad, bencés templom és kolostor. Az altemplom (Bodó Balázs - Orosz Krisztina)
későbbi feltöltés miatt nem zárható ki annak másodlagos falomladékként való értelmezése sem, bár ennek nagyon kicsi a valószínűsége. A pillérek létének igazolásán kívül hasonló fontosságú volt a nyugati zárófal, valamint a falpillérek másodlagosságának a kérdése is. Mind az alapozások, mind a felmenő falazatok vizsgálatából az derült ki, hogy a nyugati fal és a falpillérek együtt épültek a hajó hosszfalaival, tehát az eredeti elrendezéshez tartoznak. A harmadik és egyben talán legérdekesebb problémát a szentélyfej eredeti kialakításának tisztázása jelentette. Ebből a célból árkokat nyitottunk a hajó keleti sarkaiban valamint az apszis északnyugati sarkában. A feltárást ezeken a helyeken falkutatással is kiegészítettük. Ennek során sehol sem bontottunk bele vakolt felületbe, csupán a korábbi helyreállítás cementes kifugázásait távolítottuk el. A kutatás eredményeként igazolódott az a feltevés, miszerint a jelenlegi diadalív másodlagos kialakítású. Mind a hajó, mind az apszis felől megtaláltuk a szentélyfej eredetileg lépcsős kialakítású vállát. Nagy valószínűséggel ezekbe a visszaugrásokba álltak azok az eredetileg fal előtt álló oszlopok, amelyeknek fejezeteit a középpillérbe építettékbe. A középpillér másodlagos faragványait is megtisztítottuk a habarcsnyomoktól. Ennek során kiderült, hogy a lábazatok felső tóruszát vékony lemezszerű, függőleges tagozatok támasztották alá, mégpedig nem a sarkokon, hanem rendhagyó módon a talplemezek oldalfelezőiben. További meglepetésként szolgált, hogy az eddig ismert négy lábazaton kívül egy ötödik is előkerült a középpillér északi oldalán. Ez utóbbi ráadásul összetettebb, többkaréjos pillérhez tartozik, azonkívül lábazati kialakítása is eltér a többitől. Sikerült tisztázni annak az alaptömbnek az összefüggéseit is, amelyet az előző ásatás során a déli hajófal mellett találtak. A faltömb elválik a hajó falától, ráadásul jóval annak alapozási szintje alá nyúlik, valószínűleg egy korábbi, a fal mellé ásott, sírgödör maradványaihoz igazodva. Tőle nyugatra egy másik, kisebb faltömb is előkerült, de az előzővel ellentétben ez nem a márgás altalajon ül. Alatta föld majd meszes, csontos réteg volt. Ez a meszesgödörhöz tartozó réteg rákenődött a nagyobb tömb nyugati és északi falára is. A déli hajófalnak ezen a szakaszán egy küszöbszerű kőlap látható, amely a fölötte látható elfalazással együtt egy korábbi ajtónyílást sejtet. Az ásatás során, véleményünk szerint, beigazolódott az altemplom eredeti háromhajós elrendezése. Nemigen lehet ugyanis azokat az alapozásokat másként magyarázni, amelyek a feltételezett pillérek helyén kerültek elő. Sajnos a kápolna korára vonatkozóan semmiféle régészeti bizonyítékot nem találtunk, így annak korhatározását kizárólag kőfaragványai alapján lehet megkísérelni. Az oszloplábazatok sarok-, illetve (pontosabban) oldalgumója és a kockaoszlopfők alapján a kápolna all. század második felénél nem lehet korábbi. Erre vallanak a háromhajós kriptaszerű elrendezés hazai párhuzamai is, bár itt kétségkívül más rendszerről van szó. A kápolna átépítését viszont az átalakított apszis freskója datálja a 12. század közepe tájára. Az ásatás eredményei tovább erősítik azt a feltételezést, miszerint a kápolna vagy annak egykori felső része azonosítható az 1157-es tűzvész kapcsán emlegetett Keresztelő Szent János- kápolnával. Bodó Balázs - Orosz Krisztina
