Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban

16. Visegrád, királyi palota. Az északkeleti palota a millenáris építkezés után. Fotó: Rostás Tibor, 2001. Igen messzire kerültünk a '30-as években körvonalazódó és éppen Esztergomban jelentőset alkotó műemlékhelyreállítási szemlélettől. Vége a tudományos megalapozottságú rekonstrukciók korszakának. A „helyreállítás" nem felel meg a hely által megkövetelt kívánalmaknak, méltatlan mind műemlékvédelmi előzményeihez, mind az Árpádkori királyi, majd gótikus érseki rezidenciához. Feltételezem, aki az esztergomi várba látogat, az nem egy kortárs építészeti alkotást szeretne megszemlélni, hanem a középkori Magyarország egyik legfontosabb épületkomplexumából azt, ami abból még megmaradt. Ezt nehezíti meg a műemlékvédelem millenniumi műve, az Árpádok vadonatúj, posztmodern palotája. Gerevich Tibor 1942-ben megfogalmazott szavaival: „A feladatot ma nem annyira a helyreállításban, mint inkább a megmaradt, hiteles részek megőrzésében és biztosításában látjuk. Ellenezzük a képzeleti kiegészítéseket, (...) A cél nem a mai elképzelés kielégítése, hanem az illető kor formáinak minél hüebb megőrzése. Az építész önálló müveiben csillogtassa alkotó erejét és képzeletét, ne pedig a műemlékek és a régi mesterek rovására" (kiemelés tőlem)

34 Visegrád, avagy a tudós felelőssége „Körülbelül száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!