Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban

Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen - azt jelzi majd a harangkongás - néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz az a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria." Örkény István: Nézzünk bizakodva a jövőbe! (részlet) Örkény abszurd vízióban oldja fel történelmünk társadalom-lélektanilag nyomasztó szerencsétlenségeit. A groteszk nagymestere egyperces novellájában Visegrád feltámasztásával vezeti be a magyar sikerszériát, amit olyan remek képtelenségekben folytat, mint a Dunai magyar köztársaság, „amelynek négy vagy öt tenger mossa partjait" vagy mint a „magyarni" ige igen pozitív jelentéstartalmai Nyugat Európa szerencsésebb népeinél. A magyar nagysággal való játék nem véletlenül indul Visegráddal. A palota nagyon is alkalmas lenne dicső középkorunk reprezentálására, csak hát nem sok minden maradt belőle. Kicsit is ismerve a novella keletkezési idejének műemlékvédelmét, a rompalota újjáépítése akkoriban valóban az abszurd, a lehetetlen fogalomkörébe tartozott. Mára nagyot fordult a világ. A helyi múzeum régész művészettörténésze, Búzás Gergely és kollégái, a körülötte csoportosuló régészek megnyerték a palota újjáépítéséhez az illetékes műemlékeseket, a millenniumi büdzséből pedig megkapták a fedezetet álmuk megvalósításához. A rekonstruktőr ambíciója rátalált a politikum, a hatalom részéről világosan kitapintható reprezentációs igényre, a „valami jelentős" létrehozásának vágyára. Társítsuk mindehhez a nemzeti nagyság méltó megjelenítésének célját és a sokat hangoztatott közönségigényt a térélményről, a könnyen felfogható látványról, és megfogalmazhatjuk az aktuális jelszót: Elég volt a térdig érő műemlékekből!

35 A megépült palota elsőrangúan testesíti meg a magyar millennium atmoszféráját, továbbá olyan gondolatok kőben való leképeződése, amilyeneket az akkori kormányzat „Merjünk nagyok lenni!", „Merjünk nagyot álmodni!" típusú PR szlogenjei is kifejeztek. A visegrádi építkezés ideológusai két alapvető csúsztatással dolgoznak. Először is az építkezést előszeretettel aposztrofálják a közelmúlt kutatásainak és feldolgozó munkájának új eredményeire alapozott tudományos rekonstrukciónak. Az északkeleti palotára irányuló kutatómunka eredményei elsősorban a '90-es évek első felében jelentek meg. A kutatástörténet ismertetése, a feltárt épületmaradványok gondos leírása, az ásatási alaprajzok és rétegrajzok elkészítésével együtt az ásatások leletanyagának módszeres feldolgozása, így a kőfaragványok, kályhacsempe-, kerámia-, üveg-, érem-, és fémleletek feldolgozása és felmérése, végül az építéstörténetre vonatkozó ismeretek összegzése a Búzás által vezetett és összehangolt csoportmunka irigylésre méltó eredménye.

36 A tudományos munka több évtizedes hiányt pótló, alapvető kézikönyveket eredményezett. Az építkezés azonban messze túlmegy a leletanyag feldolgozásából levonható következtetéseken, a megszerzett, sőt a valaha is megszerezhető ismeretanyagon.

37 Meg kellene barátkozni a gondolattal, hogy múltunkat nem ismerhetjük meg a maga teljességében. „Sajnos Visegrádon a palota emeleti részei elpusztultak, így azok tagolásáról jobbára csak feltételezéseink lehetnek." - intett mértéktartásra könyvei egyikében még néhány éve maga a rekonstruktőr is.

38