Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Entz Géza: Javaslat a Dehio rendszerű műemléki topográfiai kézikönyv programjának bevezetésére

Az 1900-as évek fordulóján elkészült az egész akkori országterületet átfogó Gerecze Péter féle jegyzék, ezután néhány irattárban maradt koncepció következik, majd a Gerevich Tibor vezette MOB módszeres anyaggyűjtő munkálatai, amelyeknek eredményei a második világháború után Dercsényi Dezső kezdeményező és szervező tevékenysége révén vezettek el a Magyarország műemléki topográfiája c. mindenekelőtt az osztrák mintához igazodó és a nemzetközi színvonalhoz felzárkózni kívánó sorozat megindításához. Az első, az esztergomi Keresztény Múzeum anyagát bemutató kötetet lényegi koncepciómódosítással követte a folytatás, amely az 1953. és 1986. között megjelentetett tizenkét kötetében, négy és fél megye, valamint a főváros budai kerületeinek a műemlék állományát dolgozta fel.

17 Ha ehhez hozzávesszük az inkább hosszabb, mint rövidebb ideje különféle készültségi fokon várakozó és megszerkesztett kéziratokat, valamint a legutóbbi időben, ismét csak átmenetileg, némi lendületet vett kutatások eddigi eredményeit is, a lege artis topográfiai feldolgozással illetve anyaggyűjtéssel akkor sem közelítjük meg a mai ország terület ötven százalékát. És ez is természetesen - a legutóbbi évek kutatásai kivételével - csupán a regisztrált műemlékek körére terjed ki, időben 1880-at ritkán lépi túl, nem is szólva arról, hogy a már elkészült munkák is jelentős bővítésre és újrafeldolgozásra szorulnának. A topográfiai kutatások nehézkessége és lassú, esetenként irtózatos lassú előrehaladása, persze nemcsak az európai végeken ismert jelenség, hanem végig kíséri e műfaj egész történetét, így még annak klasszikus földjén Németországban illetve német nyelvterületen is szükségképpen felmerült, noha természetesen másról van szó ott, mint nálunk. Ezt a problémát látva vetette fel Georg Dehio 1899-ben szóban, majd 1900-ban a drezdai művészettörténész napokon kidolgozott javaslat formájában egy olyan topográfiai sorozat elindításának szükségességét, amely a lehető legtömörebb, szakmailag korrekt megfogalmazásban, értékelvű válogatás alapján, a helyszínen is használható zsebkönyv formátumban, belátható időn belül megvalósítható módon, szakembereknek és a szélesebb érdeklődő közönségnek egyaránt áttekintést ad a német művészet topográfiában feldolgozható egészéről. Az eredeti javaslat így szólt: „A műemléki statisztikának vannak olyan feladatai, amelyeket a hivatalos inventáriumok nem oldanak meg. Ezért szükségünk van egy, a gyorsabb tájékozódást biztosító eszközre. Ezért egy olyan kézikönyv előállítását javasolom, amely a céljának megfelelően kisebb méretű, könnyen hordozható, szerkezetét tekintve olyan jól áttekinthető, amennyire csak lehetséges, az íróasztalon és utazás közben egyaránt kényelmesen használható. A következmény: viszonylag korlátozott anyagfelhasználás, feszes kifejezésmód."

18 Dehio kezdeményezésének alapvető célja tehát az volt, hogy olyan művet (néhány kötetes könyvsorozatot) adjon a szakemberek és minden érdeklődő kezébe, amelynek segítségével nagyobb nehézség nélkül átfogó képet lehet alkotni a német művészet egészéről, vagy - tegyük hozzá - akár regionális sajátosságairól. Kezdeményezését tett követte és sikeres lobbizás után 1905-1912 között öt kötetben, tájegységenkénti felosztásban Dehio megjelentette a teljes német területet lefedő sorozatát. A rendkívüli személyes munkateljesítmény mellett ezt az tette lehetővé, hogy abban