Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Murádin Jenő: Báró Bánffy Ádám válaszúti műtermes kastélya

Eredetileg csak a kastély középrizalitos része volt emeletes. Az 1885-ös építkezések során Bánffy ezzel egy szintbe hozta a szárnyakat is, kialakítva a kastély teljes emeleti traktusát. (2. ábra) Ugyanakkor képezte ki a hall feletti nyitott galériát. A kastély mai látványát alapvetően meghatározó manzárdtető már nem az ő műve: ezt, az épület további bővítését, a padlástér kihasználását szorgalmazó br. Montbach Sarolta építtette meg.

7 A nevezetes műterem, melyet Bánffy 1875-1876 körül a meglévő emeleti nagyteremben rendezett be, most újabb helyiségekkel bővült. Ilyenformán egy olyan sajátos kastélyműterem és -műhely jött létre, ahová az alkotó zavartalanul elvonulhatott, mégis közvetlen környezetében voltak a faragó- és mintázóhelyiségek, ahol - legalábbis a hoszszan tartó belső átalakítások idején - az őt segítő mesterek-kézművesek is dolgozhattak. Minden elfért, együtt volt a kastély kibővített emeletén, csupán a keramikai munkákhoz használt égetőkemence állott más helyen, bizonyosan valamelyik gazdasági épület alkalmas terében. Művészeti elképzeléseit Bánffy Ádám a kastély nagyarányú belső átalakításában igyekezett tehát elsődlegesen megvalósítani. A maga ízlésére és a kései historizmus szellemében kívánta otthonát és környezetét átformálni. Képzeletét a megszerzett kézművességiiparművészeti ismeretek egész skáláján játszani engedte. Lambériát tervezett, berakásos parkettet, címerekkel díszített kazettás mennyezetet, kandallókat, bútorokat. Műhelyéből fadomborművek és porcelánfestéssel dekorált tárgyak is kikerültek. íme, hogyan vezet be a válaszúti báró otthonába és kísér végig a földszinti termeken 1880-ban a kolozsvári Magyar Polgár tárcaírója: „ez a kastély egy egész kis világ. Az előcsarnokból egy terembe jutottunk. Balra egy pohártartó, díszes tálakkal, odébb szekrény és székek. [...] A terem harmadik szögletében fűtőkemence, a falakon tálasok, rajtok tányérok és tálak tömkelege, a bútorokon kisebb-nagyobb dísztárgyak. Mindannyi a válaszúti atelierből. [...] Azt nem tudtam eléggé kivenni, hogy a báró ez idők szerint hányféle tárgyon dolgozik. A legnagyobb az a fadíszítmény, mely a földszinti terem bevonására készül. Öt év óta van munkában; az idén be lesz végezve. És lesz a válaszúti kastélyban egy terem, minő Magyarországon több nincsen. A falak, teremmennyezet, ajtóés ablakpárkányzatok, maguk az ajtók - merő műfaragás. A bútorzat azon remekművek, melyekben a közönség a különböző kiállításokon gyönyörködhetett; hozzá több új darab. A padlózat ódivatú parquet. A falakon körül a br. Bánffy család genealógiája."

8 Mennyire összecseng mindez a kastélyt közel fél évszázaddal később leíró Kelemen Lajos őszinte csodálatával: „Ily gazdag faragóművészettel készült ebédlőterem nincs több Erdélyben."

9 Leírásokat és a mai valóságot egybevetve áll elénk Bánffy Ádám sokoldalú művészeti munkálkodása. Mint láttuk, a fafaragás a kezdetektől foglalkoztatta. Maga tervez és ügyes kezű faragómestere segítségével kivitelez minden munkát. így készül az ép állapotban megmaradt, mértani alakzatokat formáló parkett, a sötétbarna tölgyfa lambéria, az ajtó- és ablaktokok, illetve szárnyak. A díszes faburkolat olyan magas, hogy magában foglalja az ebédlő és a hall közötti impozáns ajtót oszlopos keretével, feliratos felső részével és timpanonos csúcsával együtt. A felirat a ház vendégeinek szól: Salus intrantibus - Pax exeuntibus (Üdv a belépőknek - Béke a kimenőknek). Szólásmondásszerű életbölcsességek fába