Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Murádin Jenő: Báró Bánffy Ádám válaszúti műtermes kastélya

Murádin Jenő BÁRÓ BÁNFFY ÁDÁM VÁLASZÚTI MÜTERMES KASTÉLYA Nem volt és ma sincs szomorúbb látványa az erdélyi tájaknak, mint a lepusztult, omladozó kastélyok és udvarházak sora. Hadak útjába estek a második világháború frontvonalán, és romlásukat birtokosaik kitelepítése tetőzte be. Még azok maradtak meg épebben (jobb időkben helyreállításukra várva), melyeknek valamilyen rendeltetést szánt az új rendszer: iskolát, községi tanácsot, raktárát, téesz-irodát költöztetett puszta falaik közé. Egészen kivételes eset az, amikor valamilyen szerencsés körülmény folytán az épületek berendezéseiből is megmaradt valami. Ilyen a válaszúti kastély, tőszomszédságában az egykori „erdélyi Versailles"-jal, Bonchidával. Kettejük állapotán mérhető föl igazán, hogy a pusztulásnak mégiscsak voltak fokozatai. Amíg Bonchida, mostanra helyreállított néhány épületrésze ellenére is, monumentális romhalmaz képét nyújtja, a válaszúti kastély többé-kevésbé átvészelte a legnehezebb időket. Igaz, hogy volt közben gabonaraktár, fogyatékos gyermekek menhelye (ma is az), s gyönyörű könyvtárát pont úgy tűzre vetették, mint a bonchidai grófokét. Ingóságai nagy részét, képtárát is széthordták, de mégis megmaradt valami, amit nem lehetett olyan egykönnyen elmozdítani. Ez pedig önmagában is páratlan érték: a lambériával borított falak és mennyezetek díszes faragása, címerek, vésett feliratok és egy pompás szobordíszes terrakotta kályha, melynek párja sokáig a gödöllői Grassalkovich kastélyt díszítette. Így egészében a magyar historizmus díszítőművészetéről, a korabeli kastélyok egykori fényéről őriz gondolatban kiegészíthető emlékképeket. Amit itt látunk, az egy művészetkedvelő erdélyi főúr, báró Bánffy Ádám teremtett környezete. Minden tárgy, ami megmaradt, s az is, amiről csak tudunk (könyveit, képgyűjteményét leszámítva) az ő műterméből került ki. Maga a műterem pedig egyetlen célt szolgált: fölújított és kibővített kastélyának művészi miliőt kölcsönözni. Tette pedig mindezt korának stíluseszményeibe komfortosan beilleszkedve, a historizmus tárgyalkotó művészetének szellemében. Bánffy Ádám neve nem ismeretlen a művészeti szakirodalomban. Az erdélyi kastélyokról kiadott nevezetes könyvében Biró József emlegette föl működését. Még előtte Szentiványi Gyula, Kelemen Lajos, Lyka Károly írt róla méltatólag, s neve fölbukkan újabb kiadású lexikonokban is.

2 Legutóbb e sorok írójának hosszabb tanulmánya tárta föl pályarajzát7 mely e mostani közlésnek is alapját képezi. A család bárói ágához tartozó Bánffy Ádám 1847. május 12-én Kolozsvárt születetett.

4 Mind fölmenő ágon, mind házassága révén a szövevényes rokoni kapcsolatok az arisztokrácia rangos famíliáihoz kapcsolták. Apja báró Bánffy Albert, anyja gróf