Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai

Az Egyházügyi Főosztályon keresztül érkező támogatás rendszere jól rávilágít arra is, hogy milyen problémákat okoz az erdélyi viszonyokban tájékozatlan magyarorszá­gi beavatkozás, legyen az bármilyen jó szándékú is. A támogatás felét a pénzügyi terv benyújtása után a kedvezményezett számlájára utalták. Egy beszámoló elküldése után elküldték az összeg másik felét is. Az Egyházügyi Főosztály nem bízott meg a Teleki László Alapítványhoz hasonló lebonyolítót, és nem „zaklatta" a kedvezményezettet a ter­vek előzetes bekérésével, vagy műszaki ellenőrök helyszínre küldésével. Ez a tapasztalat is jelentősen megerősítette az Érsekséget abban a törekvésében, hogy a TLA és a KÖH szoros ellenőrzése alól kivonja a helyreállítás ügyét. Ez az év nemcsak a hosszú előkészítés után születő első eredményeket hozta magával, hanem annak belátását is kikényszerítette, hogy az Érsekséggel nem tudjuk elfogadtatni szempontjainkat. Az előző évihez hasonló, majdnem harmincmilliós támogatás sokszo­rosa volt ugyan annak, amit az Érsekség korábban német és más forrásokból kapott, azonban a teljes körű rendelkezési jog hiányában ezt semmire sem méltatták. A magyar­országi résztvevők, főként a restaurátorok és a tudományos kutatók, elsősorban Daniela Marcu munkakörülményeinek korlátozása azt az aggodalmat táplálta, hogy alkalmas, felkészült munkatársak nélkül maradunk. 2002. A két évre kötött együttműködési megálla­podás második évében igyekeztünk befe­jezni a megkezdett munkákat, és lezárt ügyeket hagyni magunk mögött. Hátra volt még a palotahomlokzat előtti terület régészeti feltárása, a drénezés, a csapadék­víz-elvezetés megoldása, a sekrestye stati­kai megerősítése és az északi torony keleti homlokzatának restaurálása. A palota északnyugati, emeletes szár­nya előtti terület volt az egyetlen, ahol kiterjedt, összefüggő felületet lehetett fel­tárni. 75 (36. ábra) Kijelölésekor azt a szem­pontot tartottuk szem előtt, hogy a dréne­zés miatt ásott árokkal el fogjuk vágni az 36. Gyulafehérvár, egykori püspöki palota. Ásatás a palota északi homlokzata előtt 2002 nyarán. Az előkerült római, középkori és reneszánsz épületma­radványok és egyéb leletanyag az együttes történe­tét alapvető ismeretekkel bővítették. Fotó: Sarkadi Márton

Next

/
Thumbnails
Contents