Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai

37. Gyulafehérvár, székesegyház. Az északi torony keleti homlokzatának képe a középkori rész restaurálása után. A cél az esztétikai és restaurátori szempontból minimálisan szükséges beavatkozásra való szorítkozás volt. Fotó: Sarkadi Márton, 2002. épületet a környezetétől, és többé nem lesz lehetőség a régészeti összefüggések vizsgálatára. Ezért ragaszkodtunk ahhoz, hogy ne csupán a drénrendszer megépítéséhez feltétlenül szükséges szélességben készüljön árok.

76 Az ásatás eredményei alapvetően megváltoztatták a palota építéstörténetére vonatkozó képet, figyelmeztetve a túl kicsi kutatóablakokban vagy ásatási szelvényekben megfigyelhető jelenségek esetlegességére. Bebizonyosodott például, hogy az addig korainak tartott pincét utólag létesítették a középkori falak alatt. Az ásatás bolygatatlan rétegeket talált, s rendkívül sok leletet eredményezett, igazolva, hogy Radu Heitel ezen a területen nem dolgozott, és a vár területén minden földmunkát fokozott óvatossággal kell(ene) végezni. A régészeti ásatás befejeztével sor került a drénrendszer,

77 a csapadékvíz-elvezető hálózat megépítésére és a lábazat vakolására. Az északi torony keleti homlokzatának restaurálását szintén Asztalos György és munkatársai végezték. (37. ábra) Hasonlóan a többi munkához, ebben az esetben is alapos dokumentáció készült a beavatkozások előtti, közbeni és utáni állapotról. A célok és módszerek hasonlóak voltak a főszentély párkányánál már ismertetettekhez. Az északi torony többi része, mint már említettük, a 20. században gyökeres átalakításon ment keresztül. A keleti homlokzat az utolsó pár négyzetméternyi eredeti felületet őrizte. Ha az 1990-es években követett módszerrel újítják fel, ugyanarra a sorsra jut, mint a torony többi része, hitelessége örökre elvész. Négyévi gyulafehérvári küzdelmünk legnagyobb eredményének tartom, hogy legalább ezt sikerült elkerülni. A sekrestye megerősítésének munkáira szintén pályázatot írtunk ki, amit kivételesen szoros versenyben nyert a Tectum Kft. A talajszint feletti megerősítéshez szükséges acélszerelvények beépítése nem kevés nehézségbe ütközött. A legnagyobb gondot a több méter hosszúságú furatok rázkódásmentes technológiával való készítése okozta, amire nem találtunk romániai kivitelezőt. Végül egy békéscsabai vállalkozó oldotta meg a problémát. Az alapok megerősítéséhez szükséges pilléralapok és vasbetongerenda, valamint a repedések injektálása és a boltozatok megerősítése nem fért bele az éves költségkeretbe és munkaidénybe, erre már 2003-ban került sor. A kivitelező szintén a Tectum Kft. volt, de a helyszíni ellenőrzést, irányítást már az Érsekség által alkalmazott Macalik Arnold építész végezte.