Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai

35. Gyulafehérvár, székesegyház. A puttó a konzerválás befejezése után. A szobrokról másolatokat kellene készíteni, amelyek a homlokzatra kerülhetnek, az eredeti darabokat pedig múzeumi körülmények között kellene őrizni. Fotó: Sarkadi Márton, 2001. A palota kéményszegélyeinek hibái több helyen súlyos beázást okoztak

71 Az ősz folyamán a Tectum bádogosai kicserélték a kémény és vápa-bádogozások többségét. A 2001. esztendőben sok eredmény született, azonban a felmerülő akadályok miatt több terv megvalósítása elhúzódott. Az év folyamán nem fejeződött be a sekrestye helyreállítási tervének engedélyeztetése, ezért a rendkívül sürgősnek tartott statikai megerősítés kivitelezése nem indulhatott meg. A másik jelentős elmaradt munka az északi torony keleti homlokzatának restaurálása volt. Ennek magyarázata egyrészt a már említett árvita, másrészt a romániai munkavégzés feltételeinek megteremtése, az anyagszállítás megoldása, a kivitelező restaurátor cég „kipróbálása", a kapcsolat bejáratása körüli időveszteségben keresendő. Visszatekintve, ma sem bánom azt a folyamatosságot, ami az újkori nyíláskereteken, majd a 20. századi apszis-sisakokon keresztül vezetett a középkori maradványokon végzett munkáig. Az Érsekség mind élesebben támadta munkánkat. A kritikák között szerepelt, hogy „ismerős" forgalmazóktól szerezzük be az építőanyagokat, holott azt Németországból sokkal olcsóbban tudnák behozni. Erre példaként ugyan csak a falszárító vakolat-adalék ügyét hozták fel, amelynél a gyártó forgalmazási szabályai a németországi beszerzést kizárták és értelmetlenné tették.

72 Sajátos vitákat okozott a kőfaragóműhely ügye a továbbiakban is. Ezekből jól érzékelhető az Érsekség valódi fájdalma, amit mottószcrűen foglal össze Barth Ottó egyik kijelentése. Ebben az évben a NKÖM Műemléki Főosztálya mellett az Egyházügyi Főosztályon keresztül is érkezett egy tízmillió forintos támogatás. Költségvetési tervének készítésekor a műhely fenntartásának költségeit sorolták első helyre.

73 A tétel kifogásolásakor Barth Ottó tiltakozott: „Hogyhogy, a mieinknek ebből a pénzből nem jut semmi?!"

74 Az Érsekség képviselői a kőrestaurátorok részvételében látta a kőfaragóműhely magyarországi támogatásból való finanszírozásának akadályát, és nem volt hajlandó elfogadni a restaurátorok bevonását indokoló szakmai érveket. Ismételten kiújult az a vita, hogy a „drága" restaurátorokat kőfaragókkal váltsuk fel.