Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház és érseki palota 1999-2002 között végzett helyreállítási munkáinak tanulságai

elsősorban nekünk okoztak kényelmetlenséget ezek a helyzetek. Hozzátehetnénk, hogy a folytatás, a következő munka esélyeit rontották, ami az Érsekségnek sem állt érdekében. Sajnos egyre inkább bebizonyosodott, hogy nem ez számított, hanem az, hogy kudarcba fulladjon az általunk végzett munka, s ezáltal igazolódjon, hogy nincsen szükség a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vagy a Teleki László Alapítvány részvételére - egyszerűen megkaphatná a pénzt az Érsekség is.

56 Az ülésen kifogásolta az Érsekség, hogy a palota ügye is belekerült az együttműködésbe. Többször hangoztatták, hogy a palota nem fontos, a székesegyházra kell koncentrálni. A helyreállítás koncepciójának kidolgozásakor valóban nem egyszerűen a székesegyház helyreállítását tekintettük át, hanem az egész egyházmegyei központ ügyét. Ennek több oka is van. Egyrészt, Gyulafehérváron az a Kárpát-medencében páratlan helyzet áll fenn, hogy Árpád-kori formájában megmaradt a székesegyház, és a püspöki palotából is jelentős - javarészt feltáratlan - középkori maradványok őrződtek meg. A székesegyház önmagában a püspöki székhelynek csak egy része. A palota ennek a székhelynek szintén fontos, bár jelenlegi formájában kevésbé reprezentatív eleme. Fontossága sokak számára nem annyira egyértelmű, mint a szakrális és tudományos jelentőségének ötvöződésével közvetlenebb hatást gyakorló székesegyházé. Ezt a zavart figyelhettük meg az Érsekség vezetésének hozzáállásában is. Folytatva a gondolatot, megállapíthatjuk, hogy éppen azért sérülékenyebb a palota, mert jelentősége kevésbé világos, tehát megóvásában a műemlékvédelmi részvételnek nagyobb a szerepe. A privát funkciót is kiszolgáló épület sokkal kevésbé kerülhetett be a tudományos köztudatba, és a napi, sőt köznapi használat is erősebben degradálja. A pillanatonként változó igényekhez való alakítás nem kívánt következményei sokkal inkább érintik, mint a székesegyházat. Az elmúlt évek, évtizedek eseményei ismeretlenségét és sérülékenységét sajnos több esetben is bizonyították.

57 Ezek közül a legfontosabb kártétel, és a hozzáállás, valamint a műszaki színvonal tekintetében a legjellemzőbb a már említett 1996-os átalakítás, amikor olcsó, divatos anyagok használatával irodaépületté alakították a fejedelemség egykori reprezentatív termeit magában foglaló szárnyat. A hasonló bajok elkerülésében - úgy véltük - nagy szerepe, felelőssége van a műemlékvédelmi szakembereknek. Reméltük, hogy ha kidolgozott koncepciót teszünk le az asztalra, amelyből kitűnik, hogy lakható, használható, a megváltozott igényeket is kielégítő épületté válik a palota, megvilágíthatjuk, hogy a műemlékvédelmi szempontok nem állnak szemben az Érsekség érdekeivel. Ez tehát az egyik oka annak, hogy a palota is belekerült a koncepcióba. A következő az egyházmegyei, illetve dómmúzeum létesítése, helyének kialakítása. Romániában hihetetlen méreteket öltött a műkincslopások száma. Az egyre inkább elnéptelenedő falusi közösségek templomai a leginkább veszélyeztettek. Alapvető érdek lenne a mozdítható tárgyak központi múzeumba szállítása.

58 Ezen kívül nincsen megoldva a Gyulafehérvárra érkező turisták fogadása, higiéniai és egyéb igényeik kielégítése, a püspöki székhely ismeretterjesztő és tudományos igényű bemutatása. Ugyanakkor a palotának és a székesegyháznak több alacsony szinten kihasznált, vagy éppen egyáltalán nem használt része van. A palota északkeleti szárnya alkalmas helyet biztosíthatna kiállítóterek, raktár, kiszolgáló helyiségek számára, és megoldható lenne a székesegyház tornyainak bejárása