Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)
VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban
elfogadhatatlannak tartottuk. És ezt ki kell mondani, mert a szemtanú kötelessége a beszéd, vagy ahogy Jónás mondja Babits versében: „mert vétkesek közt cinkos aki néma". 1 A millennium környékén létrejött, elkezdett (esetleg csak elkezdeni szándékozott) vagy éppen befejezett helyreállításokról reprezentatív, a politikai PR szempontjait sem mellőző, színes album tájékoztat: Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltakat. A műemlékhelyreállítások lexikona. Szerk: Tamási Judit. Budapest, 2000. Az Árpád-kori, legnagyobbrészt falusi templomokat, templomromokat érintő programról: Dercsényi Balázs: Árpád-kori falusi templomok és templomromok helyreállítása. Magyar Múzeumok VII. 2001/3. ősz, 7-10. A pályázat díjazottjainak jegyzéke (47 épület összesen 300 millió Ft-os költségvetéssel): Fejérdy Tamás: Millennium és műemlékvédelem. Műemlékvédelem XLIV. (2000) 75-80. 2 A program neve megtévesztő, hiszen az nem városrekonstrukciókat tartalmazott, hanem egyedi műemlékek helyreállítását. Az itt szereplő tételek nehezen hozhatók közös nevezőre, továbbá egy részük nem királyi (a veszprémi jezsuita templom helyreállítása és vele összefüggésben a veszprémvölgyi apácakolostor késő középkori részleteinek feltárása, a Hősök terén álló milleiumi emlékmű vagy a pécsi püspökvárban zajló sokrétű - egyébként nagyon fontos - munkálatok), más részük nem városi (a mohácsi csata emlékhelye), és van olyan is, amelyik sem nem városi, sem nem királyi (szabolcsi ispánsági sáncvár). Ellenben a programban szerepelt egy olyan épület, amely - a cikkben vizsgált három műemlék mellett - mindkét kritériumnak megfelelt, a veszprémi „Gizella-kápolna". A kétszintes kápolna kutatása és konzerválása erős akadályoztatás mellett 2000-ben mindössze egyetlen felső kápolnabeli fejezet konzerválásával tudott megindulni, majd némi további kőtisztítás után 2002-ben a kutatást félbeszakították. Mivel az épület tervezett védőtetője és a kapcsolódó kiállítás nem készült el, nem tekinthetők meg az emelet restaurált részletei sem, és a 13. századi Magyarországon páratlan kvalitású, épségü és mennyiségű falképtöredékek ládákban sorakoznak. 3 Esztergom: 1,3 milliárd Ft (Oszlopokat emeltünk i. m. 2000. 198); Székesfehérvár: 1,2 milliárd Ft (építési összköltség) (Oszlopokat emeltünk i. m. 2000. 249); Visegrád: 0,65 milliárd Ft [csak?! RT] (Oszlopokat emeltünk i. m. 2000. 8.) 4 A 2001 -es örökségvédelmi törvényt köszöntő színes album, amely 1881-től évről-évre helyreállítások példáin keresztül ad képet a műemlékvédelem alakulásáról, elfelejtkezik e három alapvető építkezés képes bemutatásáról. (A kötetben szereplő utolsó négy év [ 1998-2001 ] Tamási Judit munkája). Műemlékvédelem törvényi keretek között. Törvénytől - törvényig. Történetek az intézményes műemlékvédelem 120 évéből. Szerk: Tamási Judit. Budapest, 2001. 184-190. Egyébként a kötet kezdő dátuma vitatható, hiszen az 1881-ben megszületett első műemléki törvény kifejezetten szerencsétlen és hátrányos volt, és semmilyen fordulópontot nem jelentett a hazai műemlékvédelemben. A törvény értékelése: Dercsényi Dezső: Mai magyar műemlékvédelem Budapest, 1980. 12-19.; Horler Miklós: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon (1872-1922) In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Tanulmányok. Szerk: Bardoly István - Haris Andrea. Budapest, 1996. 103-106. Megjegyzésre méltó továbbá, hogy a könyvből - bár az tárgyalja az 1919-es, az 1949-es és a kulcsfontosságú 1957-es rendeletet is - kimaradt az 1997-es műemlékvédelmi törvény. 5 Az 1938-as esztendő fehérvári eseményeiről a kor hangulatát is érzékeltetve tájékoztat: Demeter Zsófia: A Szent István emlékév Székesfehérváron. Magyar Múzeumok. VII. 2001/1. tavasz. 30-32. 6 Ismertetésük és történetük: Sasvári Edit: Aba Nóvák Vilmos romkerti falképei. Magyar Múzeumok VII. 2001/1. tavasz. 20-22. 7 A szerencsétlen fogalom Kralovánszky Alántól, a fehérvári ásatásokat haláláig, 1993-ig folytató régésztől származik, és az ő kezdeményezésére létrejött Nemzeti Emlékhely Alapítvány nevében jelent meg először. (Ma ezen az alapítványon folyik keresztül minden, a helyreállítással kapcsolatos állami és városi pénzöszszeg, és hivatalosan (papíron) az alapítvány kuratóriuma hivatott dönteni minden, a romterületet érintő kérdésben.) A kifejezést magára a templomromra politikai körökben és a sajtóban alkalmazták először és ott emlegetik előszeretettel így ma is. A fogalom átterjedni látszik néhány más, történelmünkben kulcsfontosságú szerepet játszó, elsősorban régészeti jellegű objektumra is. 8 Eitz Jenő: A harmadik katasztrófa. Szent István székesfehérvári bazilikájának legújabb megpróbáltatása. Alba Regia. XXX. ( 2001) 147; 148. A fehérvári polgár megfigyelése szerint a védőtető alatt „télen a hó és a víz az egész felületen látható volt: azaz semmit sem védett." 9 Erre utal: Lővei Pál: Eredetiség, konzervativizmus, materializmus, visszafordíthatóság. Műemlékvédelem XLIII. (1999) 291. is.