Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

VITA - Rostás Tibor: A műemlékvédelem a magyar millenniumban

A millenáris építmények lebontására egy időben komoly szándék mutatkozott a kulturális minisztériumban,

16 ám ennek terve később lekerült a napirendről. A szűnni nem akaró, és a városvezetésnél is megfigyelhető fehérvári ellenszenv Szili Katalinnak, az országgyűlés elnök asszonyának megnyerésével négy évvel a millennium után, 2004 nyárutóján végül mégis a védőtető bontását eredményezte. A célt ért városi kezdeményezéshez jellemzően az intézményes műemlékvédelem csak asszisztált. A tetőt városképi megfontolások miatt bontották el, maradt azonban a közlekedési szempontból fontos tonnányi betonsétány - a rom falazatait fokozatosan emésztő vasbeton alátámasztásaival együtt, azokat ugyanis csak a maradványok újabb jelentős pusztításával lehetne eltávolítani.

17 A kár tehát jóvátehetetlen. Egyébként figyelemre méltó, hogy nem csak az építkezés, de végül a bontás is mellőzte a műemléki szempontokat. Azzal ugyanis az eddigi csekély védelem is elveszett, a pillér- és egyéb maradványok egyszerű deszkás fedéssel, gyakorlatilag a szabad ég alatt várják a telet és a savas esőt. Mivel a járda alatti romrészletek alacsonyabb szinten helyezkednek el, az esővíz - amelyet eddig a tető vezetett el - befolyik ide. Továbbá a sétány vasbeton lemeze beázik, minden adott tehát a még fedett régészeti maradványok további pusztulásához is. Egyenlőre a lebontott védőtető helyén újabb védelmet nem terveznek, ehhez az anyagi fedezet sem áll rendelkezésre.

18 A rommező építészeti védelme a millenniumi munkálatoknak csak az egyik célja és feladata lett volna. Emellett és részben ezt megelőzően tudományos, muzeológiai és restaurálási feladatok vártak megoldásra. 7. Székesfehérvár, Szűz Mária prépostsági templom. A védőtető. Előtérben a Szent István kori apszis maradványai, nádazással és fóliával betakarva. Fotó: Rostás Tibor, 2000.