Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2003/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2003)

MŰHELY - Entz Géza: Javaslat a Dehio rendszerű műemléki topográfiai kézikönyv programjának bevezetésére

Entz Géza JAVASLAT A DEHIO RENDSZERŰ MŰEMLÉKI TOPOGRÁFIAI KÉZIKÖNYV PROGRAMJÁNAK BEVEZETÉSÉRE Előzmények A Műemlékvédelmi Szemle előző számában közli Somorjay Sélysette cikkét, amely a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál (KÖH) folyó topográfiai kutatások helyzetéről ad rövid áttekintést.

2 Az írás alapjául az az előadás szolgált, amely az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete (MTA MKI) és a KÖH Tudományos Igazgatósága által „A műemléki topográfia lehetőségei Magyarországon" címmel közösen rendezett egy napos tanácskozáson hangzott el 2002. november 9-én. Az értekezlet célja, mint olvassuk is, az volt, hogy a topográfiai kutatásokban érdekeltek szélesebb körének bevonásával áttekintést adjon a szakterület utóbbi évtizedekben elért és tegyük hozzá, nemegyszer publikálás hiányában nehezen felmérhető részeredményeiről és lendületet adjon azoknak a meg-megújuló erőfeszítéseknek, amelyek a magyarországi műemléki topográfia komplex programjának újbóli megindítására irányulnak. Utoljára hasonló tárgyú munkaértekezletre 1983. június 24-én került sor az MTA Művészettörténeti Kutatócsoport (MTA MKCs) szervezésében, amikor a Kutatócsoport mintegy Genthon István három kötetes magyarországi „^topográfiájának"

3 felújításaként, egy akkor - előzetes elképzelések szerint hét kötetesre, tehát bizonyos mértékig regionális összefüggésekben is elképzelt, az Országos Műemléki Felügyelőség keretében folyó Magyarország Műemléki Topográfiája munkálatait kiegészítő, attól azonban műfajilag és módszertanilag elkülönülő sorozat megindítását vette tervbe.

4 Erre a kezdeményezésre azért érdemes utalni, mert az a történeti tudományok egyik alapdilemmájának az akkori időkben alkalmazott sajátos, és a topográfiai kutatások szempontjából is tanulságos megoldásához kapcsolódott. A forrásfeltáró alapkutatásoknak ill. a szintetikus megközelítéseknek a helyes vagy kívánatos és a magyar tudománytörténetben ritkán kiegyensúlyozott viszonyáról van szó. Az MTA MKCs létrehozása 1969-ben a kézikönyv sorozatban megtestesülő magyar művészettörténeti szintézis magalkotásának igényével függött össze, de úgy, hogy az intézmény egyszersmind a korábbi Művészettörténeti Dokumentációs Központ nagyléptékű és differenciált adatgyűjtési munkáját is korszerű, mai kifejezéssel, adatbázisba szervezett módon folytathassa.

5 Erre a nagy összefoglalás érdekében is több alapvető szempontból szükség volt, így a szakma szinte egészét megmozgató munkálatok a korábbi kezdeményezéseket folytatva és új szempontok szerint bővítve, a műemléki topográfia további munkálatai szempontjából