Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002)

ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello) - Nyírkarász, Árpád-kori vár (Juan Cabello)

Nyírkárász, Árpád-kori vár. A vár keleti oldala. Fotó: Juan Cabello, 2001. és Bércei a megye nyugati szélén, a Tisza mentén fekszenek). Nem vitás, hogy Drugh fia Sándor központját is itt alakíthatta ki, éppen Karászon - hiszen ebből a szempontból sem elhanyagolható körülmény, hogy már fiát, Sándort, no meg utódait is jó ideig karászi birtokukról nevezik meg okleveleink, melyekben a fenti birtokok mint örökölt szerzemények tűnnek fel. Drugh fia Sándor 1274-ben szerepel utoljára az oklevelekben. Ettől kezdve már csak fiával, (Karászi) Sándorral találkozunk az írott forrásokban, aki 1276-ban csere útján a megye nyugati szélén fekvő Esziárt és Timárt szerezte meg, és 1288-ban erőszakkal elfoglalta Berkesz birtokot. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi ügyletekkel - és nemcsak Szabolcs megyében - végérvényesen befejeződött a család birtokgyarapítása. Nincs tudomásunk arról, hogy Karász falu valaha is a - 12. századtól kezdve a borsovai várbirtokból jelentős részeket kihasító - Gutkeledek tulajdonában lett volna, mint ahogy a 13. század második felében megjelenő nagyszámú kisnemesi falvak sorában sem találjuk meg a települést. Úgy tűnik, hogy Karász és a többi falu azon kevés számú szabolcsi birtokok közé tartozhatott, melyek a 13. század második felében még királyi tulajdonban lehettek. Valószínűnek tűnik, hogy Drugh fia Sándor megjutalmazása éppen ezen birtokok eladományozásával történt, aki - mint amolyan feltörekvő „új" birtokos - birtokainak egyikén, Karászon, annak tartozékaként várat építtetett. Ez a vár tömegét és erősségét tekintve nem volt nagynak és különösebben erősnek mondható, de mégiscsak vár volt, olyan „magánvár", amilyennek ekkoriban tömegével épültek országszerte. Építőanyagát és méretét nyilván az építtető anyagi lehetősége, míg a vár